~24~

 Jó rövidke rész lett, de ez a rész csak egy kis töltelék, szóval nem tudtam vele mit kezdeni. Nos, nem sok mindent tudok mondani, olvassatok, és komizzatok, sokat jelent :))

Emily

Louis

Kint esett az eső, a feljáró kövei csillogtak a víztől, a levelek finoman lengedeztek a cseppek esésétől. Harryvel a kandalló begyújtása mellett döntöttünk. Nate, Zayn, Harry és Én üldögéltünk a kanapénkon, és egy meccset néztünk sörrel és rágcsával. Igazi pasis program volt, és Nath meg én tényleg nem másztunk egymásra, főleg mert Nathan még egy puszi után is vörösre váltott és eltolt. Én meg csak mosolyogtam rajta, milyen félénk.

-A picsába! Az olyan helyzet volt, hogy egy féllábú kölyökkutya is betalált volna! – ábrándult ki Zayn és Harry a sörét meghúzva egyetértett vele. Jó volt együtt lazulni a fiúkkal, főleg, hogy előttük nem kell titkolóznom, ami nagyon jó érzésekkel tölt el. Zayn elég közömbösnek tűnt a helyzettel kapcsolatban, ami fent állt köztem és Nathan között. Harry viszont még mindig egy kicsit visszakozott attól, ami vagyok. Ez pedig, bár próbáltam nem magamra venni, sértett.

-Amúgy mikor megyünk turnézni legközelebb?-tette fel a kérdést Harry, mire Zayn elgondolkodva válaszolt.

-Jövő áprilisban. Nathan, ti mentek valahova? – kérdése meglepte a fiút, és kicsit megilletődve válaszolt.

-Persze, jövő márciusban-mosolygott barátságosan Zayn felé.

-Szuper! Ünnepelhetjük együtt a karácsonyt! – tapsikoltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire felnevetett,és a számon viszonozta. Ez az apró cselekedete idióta vigyorgást csalt az arcomra. Zayn

kuncogott, és nem állta meg, hogy ne szóljon be.

-Na, tini szerelmeseket játszotok?

-Haha-forgattam meg a szemem. 

A meccs a vége felé tartott és a hosszabbítás kimondásakor Nathant felhívták, így elvonult. Felteszem fontos hívás volt. Zayn abban a pillanatban átvetődött mellém.

-Figyelj Lou! Ha vele elcseszed, akkor megöllek. Hozzád illő srác, ha mondhatom így. Bár nem tudom, hogy is dönthetnék, tök idegen nekem ez a helyzet. De az, hogy szeretitek egymást, nyílván való. Ha ezek után se tudod megtartani, inkább add fel! – vállon veregetett, és visszamászott a helyére, mivel Nate visszajött és a helyét célozta meg.

-Na, mi volt?-kérdeztem.

-Csak a menedzser-vont vállat. Rámosolyogtam, és ujjai közé csúsztattam a sajátjaimat, Ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. Megnyugtató hatással volt rám a jelenléte. Így mikor a meccs végén Zaynnek kellett lecsengetnem 20 fontot, nem robbantam fel teljesen, hogy a Barca vesztett. Zayn hazament, Hazz pedig a szobájába. Mikor mindenki nyomtalanul eltűnt, elkezdtünk elpakolni, hogy ne maradjanak nyomok. A konyhában pakoltam be a mosogatót, mikor Nath rácsapott a seggemre, így kénytelen voltam felegyenesedni és rosszallóan nézni Rá.

-Ez mi volt fiatalember?-összevontam a szemöldököm. Nate kuncogott és a nyakamba csimpaszkodott.

-Volt lehetőségem, és indítékom is.

-Mégis mi?-szám sarkában mosoly bujkált, de próbáltam elrejteni,így egy elég béna mosoly jelent meg az arcomon.

-Pont lehajoltál-vont vállat,és megemelkedett, így egy magasságban voltunk – és nem tudok ellenállni neked! – várakozva nézett rám. Mint egy kisfiú, aki a büntetést várja, mert megette a testvére cukorkáját.

-Ez elég jó indíték – a derekára fontam a kezem, ezzel magamhoz szorítva. Megcsókoltam, mélyen és szenvedélyesen, hogy sose felejthesse el, kihez tartozik. A hajamba túrt, és jóleső morgással díjaztam ezt. Elszakadt tőlem és a szemembe nézve kimondta azt a tőle olyan ritkán hallott szót.

-Szeretlek!

Másnap délután Nathan elment egy megbeszélésre, én pedig otthon maradtam Harryvel. Szószerint halálra untam magamat. Harry elment valahova nap közben. Este gondoltam, felhívom Nathant, de nem vette fel, amit elég különösnek találtam, de ráhagytam. Nem fojthatom meg, és ha egy kis teret akar, az rendben van. De mikor reggel dobtam neki egy jó reggelt üzit, és nem válaszolt, már egy kicsit nyugtalanított. Egész nap zaklatott voltam. A fiúkkal elmentünk egy rádiós interjúra, ami alatt nem tudtam máson gondolkozni, mint azon, mi is történt. Mikor dél körül hazaértem, meglepetésemre Jess várt a kapuban.

-Sziasztok! – köszönt nekem, és Harrynek.

-Szia!-köszöntünk vissza.

-Nathan nincs nálatok? – kérdezte aggodalmasan.

-Nincs. Miért? – kérdeztem kétségbeesve.

-Azt hittem itt lesz. Nem vette fel a telefont. Meg akartam lepni, és mivel mindig itt vagytok, feltételeztem megint itt lesztek, de úgy tűnik tévedtem.

-Hmm... Gyere be, ha már itt vagy. Talán most már felveszi – betessékeltem, és nem tudtam nem észrevenni, hogy Harry végigmérte Azzal a tekintettel. Inkább figyelmen kívül hagytam. Bementünk és leültettem Jesst a nappaliba Harryvel. Nem tűnt a legjobb ötletnek, de nem tehettem mást. Elvonultam és felhívtam Nate-et. Pár csörgés után felvette, és megkönnyebbülten felsóhajtottam, de mielőtt mondhattam volna bármit is, Ő csendült fel a vonal túl végén.

-Szakítok veled!-dühösen csattant a hangja, és még magamhoz sem tértem, Ő már letette. Ott álltam a kezemben a telefonommal, és próbáltam feldolgozni, mi történt. A szememet mardosni kezdték a kitörni kezdő könnyek, amiket igyekeztem elpislogni. Egy dolgot értek most csak. Azt, hogy szakított. De ezen kívül semmit. Zsebre vágtam a telefonom, és bár a kezem remegett az elfojtott szomorúságtól és dühtől, lekaptam a kocsi kulcsom a polcról, és elhúztam a csíkot. Meg akarom tudnom mi folyik itt. Meg kell tudnom. Mielőtt késő lesz.