~23~

Egy hónap szünet után újra jelentkezem. Sajnálom a késést, de annyi dolgom volt. Szombatonként matektanárom jön, vasárnap progi, vagy pihi. Az írás az utolsó ami mostanában eszembe jutott, bár a terveket szőttem a vonaton meg ilyenek, de írni nem tudtam. Bocsánatért esedezem. DE köszönettel is tartozom, mert kaptam két díjat, egy új feliratkozót, és majdnem elértük a 8000 megjelenítést. Ezer puszi és köszönet! Mellesleg ennek nincs címe, mert a vázlataimat fölülírom, és töltelék részeket írok, meg ilyenek, hogy minél többet találkozhassatok a főhőseinkkel.Komizzatok, had lássam a véleményeteket :* <3   Emily

Louis

Nathan. Egyetlen név járt az eszemben, amikor felkeltem. Nem is tudtam volna másra gondolni, hiszen az, akit e név rejtett, mellettem szuszogott, és ártatlan arca kisimulva burkolódzott a takarók rengetegébe. Mindig is a korán kelők csapatát lelkesítettem, és ennek előnyeit kiélvezve lesettenkedtem a konyhába. A tegnapi este után, mikor is Nate és Én megtettük a következő lépést egy tartós kapcsolat felé, mindent meg akartam adni neki, hiszen tudtam. Számára fájdalmas is volt, nem csak élvezetes. Ezt akartam kompenzálni, hogy ne rettegjen, ha a következőre esik sor. Bár, ha belegondolok, a tartós kapcsolat felé vezető utat már megtettük, hiszen hónapok óta együtt vagyunk. Már ha beleszámít az-az idő is amit én turnézással töltöttem. Bár... Miért ne számítana?

Gondolataim közben elkészítettem egy pár kétszersültet és vajat meg lekvárt kentem rájuk. A narancs aromás illata kellemesen csapta meg az orrom miközben rákentem a ropogós pirítósra. Az egyszerűség híveként lefőztem egy kávét mellé, amit a ritkán használt porcelán kávéscsészékben szolgáltam fel, majd krémes tejhabot tettem a tetejére. A kávé, narancs, és a tejhabra utólag, díszítésként szórt fahéj, illetve az olvadozó vaj illata otthonossá varázsolta a kissé hideg lakásomat. Mosolyogva vettem fel a tálcát és elindultam a háló felé. A kis, egyszerű dolgok épp annyira lenyűgöznek, mint a nagy, kolosszálisak. Meglátni a legkisebb dologban is a szépet – erre tanítottak. Ennek köszönhetem, hogy egy sima reggeli elkészítése is örömet okoz számomra. Ha olyannak csinálhatom, aki akkor is értékeli, ha a pirítós odaégett, a kávé erős, és a lekvárnak kesernyés utóíze van. Mikor benyitottam a hálóba, Nath már nyitott szemmel ücsörgött, és mosolyogva köszönt nekem, míg én leraktam a tálcát az éjjeliszekrényre. Behuppantam az ágyba, és magamra húztam a takarót. Hagytam volna, hogy egy szál alsógatyámat csodálhassa a szobám, de jól tudom, hogy Nate kicsit szégyenlős, és neki nem tetszene. Ez pedig ma az Ő napja, és az lesz, amit Ő szeret. Felé fordultam, és meglepetésemre rögtön az ajkaimon éreztem az övéit. Meglepettségemben több másodperc elteltével sikerült csak lecsuknom a szemem, majd a derekét kitapogatni a takaró alatt. Hevesen csókolt, nem fogta vissza magát, és nem értettem a szándékát, egészen addig, míg kezét meg nem éreztem odalent. Hirtelen kipattantak a szemeim, és eltoltam magamtól. Utáltam látni rajta a döbbenetet, és a ráeszmélés jeleit, hogy visszautasítottam. Ezeket megelőzvén magam alá tepertem, és szó nélkül megcsókoltam. Nem akarta viszonozni, de végül is szavak nélkül rendeztük a vitánkat. Ma én vagyok az övé, és azt teszem, ami neki jó. Így utánoztam előbbi cselekedetét.

Nate kifulladva feküdt mellettem, nekem pedig letörölhetetlen vigyor ékeskedett az arcomon. Életemben először kényeztette a számmal egy fiút, és elég jól sikerült. A végeredményt tekintve legalábbis, azt hiszem a kezdeti nehézségeim sem okoztak problémát. Ezek után a fantasztikus kezdő mondatom a naphoz a következő volt:

-Piritóst? – pár nehéz másodperc után Nate felnevetett, és a vállamra borulva rázkódott. Egy ideig próbáltam sértődött fejet vágni a dolgokhoz, de a mosolyom egyre csak szélesedni akart, így inkább engedtem neki, és halkan csatlakoztam Nathanhöz.

-Tudod ez elég béna kezdése volt a reggelnek - suttogta miután lenyugodott.

-Köszönöm! Mindent megtettem érted, te pedig kijelented, hogy béna kezdés volt. Ha szigorúan vesszük nem is ez volt a kezdés, hanem a „Louis, Istenem! Igen! Ott! Még!” nyöszörgéseid.

-Jajj, hogy milyen idegesítő vagy! – grimaszolt egyet, majd elfordult, de szinte láttam magam előtt a mosolyát, ahogy várja, mit teszek. Felé tápászkodtam és lassan lehajoltam a nyakához. Ráfujtattam, majd egy csókot leheltem rá.

-Bocsánatodért esedezem. Mit kell tennem a könyörületedért? – pár csókot hintettem az előzőek mellé.

-Hát – fordult felém – van egy dolog – jelentőségteljes pillantást vetett lefelé.

-Hmmmm, az úrfi jól érzi magát ma reggel? – kérdeztem kacéran.

-Csak miattad! – egy érzéki csókban részesített, majd megint elindultam a lefelé vezető úton.

-Oké, most már tényleg ennem kell valamit! Te szex éhes dög! – nevetett fel Nate és eltolt magától. Megindult a kihűlt reggeli felé, miközben replikáztam egy sort.

-Én szex éhes! Ki akart egy második kört? Nem is tudom! – az én szeletemért nyúltam, majd elfogyasztottuk a hideg kávé társaságában.

-Na, és egész nap dugni akarsz, mint a nyulak, vagy mást is akarsz csinálni? – kérdezte.

-Ez a te napod, te döntöd el. Bár nem vagyok ellenére az ötletednek.

-Gondoltam! De ugye tudod, hogy mostantól többet kell találkoznunk? – kérdezte, mire kicsit összeszaladt a szemöldököm.

-Hogy érted?

-Ezek után... Én nem bírom nélküled – belebújt a nyakamba, és pedig somolyogva átkaroltam. Az én édes Nathanöm.

Lassan, egy óra tájékán, sikerült kikelnünk, de leakadni egymásról nem tudtunk, és éltem, hogy elveszítem a kontrollomat, és megfektetem. Pedig azt nem akartam, mert nyilvánvalóan fájt neki, ezt a pár indokolatlan grimaszból szűrtem le. Bár bántónak érzem, hogy nem mondja el, hogy fáj neki, megértem, hogy ez számára olyan ügy, amit nem osztana meg velem szívesen. Éppen egymás ajkain csüngtünk a szekrényemnek dőlve, mikor nyílt az ajtó és egy mélyebb hang szólalt meg benne.

-Louis, nem akarsz jézus uramisten mi a jó franc? – a vége természetesen nem igazán így hangzott, de hosszú lett volna leírni. Zayn állt az ajtóban, de nem tűnt olyan szörnyülködőnek, mint hittem. Nem tudom mire gondolhatott, mikor meglátott minket, a szekrénynek dőlve, egymás szájában.

-Zayn...-igazából nem tudtam mit mondhatnék. Mit keres itt? Túl sablonos, és támadó. Kezdjek magyarázkodni? Ki ő? Az anyám, vagy a feleségem? Az egyik legjobb barátom. De nem tudom, mit mondhatnék.

-Végre - elmosolyodott, és közelebb jött hozzánk. Hitetlenkedve néztem, ahogy megáll Nate előtt, és megöleli.

-Mi történik? – mondtam, leginkább magamnak. Ez abszurdum! Nem értek semmit!

-Köszönöm, hogy megjavítottad Louist! – mondta Nathnek, majd felé fordult – Figyelj, már rég tudom, más vagy. Nem tudom, hogy azért, mert érzelmileg instabil vagy, vagy csak mert meleg, de mindig éreztem, hogy van benned valami különleges. És az, hogy folyton kaptál egy fekete levelet a turnén, meg, ahogy Harry néz rád néha... Elgondolkodtam, és rájöttem. Kicsit kutattam, és megtaláltam a nyomot, csak az embert nem. Mikor rájöttem, hogy a fiúkhoz vonzódsz, nem tudtalak elítélni. Szóval csak vártam, hogy bemutasd nekünk, de nem tetted. Szóval felkerekedtem, hogy kifaggassalak, de úgy tűnik, nem kell erőlködnöm.

-Nem kell – Nate halkan suttogta mögöttem, de Zayn így is értette.

-Szóval, mióta? – dobta le magát a fotelembe.

-Kicsit több mint fél éve-mondtam, és kicsit meglepett a hossza. Nem is sejtettem. Zayn füttyentett egyet.

-Szép! Ügyesen titkoljátok. De tudjátok egyszer mindenki észre fogja venni – felállt és elindult kifelé.

-Itt hagylak titeket, nem zavarok. Azt hiszem pár hónap egymás nélkül rendesen kiéheztetett titeket. Jó szórakozást!-nevetve becsukta maga mögött az ajtót.

-Tudta? – kérdezte sokkolva Nate.

-Már az elején megmondtam. Ő tudja. Ha akkor még nem is, Zayn mindig mindent felfedez. Tehetsége van hozzá. Nos, mit szeretnél ma csinálni?

-Veled lenni-ölelte át a nyakam, és nyomott egy puszit a számra.

-Megoldható! – vontam bele az ölelésembe, és megpróbáltam körbevenni vékony testét az imádatommal.