2013. december 29., vasárnap

~18~



Üdvözöllek titeket! Rettenetesen sajnálom, hogy nem jöttem ilyen sokáig. Ez részben a suli miatt volt, részben a lustaságom miatt. Nem ültem le, nem írtam. De most visszatértem, és minden blogom/blogunk fel fog éledni! Ezt megígérem! Nos, a következő rész hmmm.... Alig várom, de nem tudom mikor lesz. Ez a rész kicsit gagyi, ezért elnézéseteket kérem.  Addig is kitartást. A másik.... Megmondtam, nincs sok időm, akkor is próbálkozok, DE sosem mondtam időkorlátot, mikor fognak jönni a részek. Nem szeretem azt olvasni, hogy mikor lesz végre kövi? Mert ez szerintem bunkó. Ha már kérdezni akarsz a következő rész felől, legalább annyival tisztelj meg, hogy nagy betűvel kezded a mondatot és valami elfogadhatóbb formában írod le. Esetleg hozzáírsz valami kedvesen sürgető üzenetet, hogy már nagyon várom, vagy valami... Lehet, hogy ez hülyeségnek tűnik, de szerintem fontos a tisztelet megadása a másiknak. Erre kényes vagyok. Ezért nem szeretem az embereket... A tisztelet, megértés és figyelem hiánya egyszer még vissza fog csapni, és akkor én mindenkinek a képébe fogok röhögni, hogy ÉN megmondtam!!
Sajnálom, de ez felháborító volt számomra!

Made Compares


Jess

Kótyagosan keltem ki az ágyamból. Rápillantottam a telefonom kijelzőjére és elszörnyedve vettem észre, hogy fél 1-et mutat. Délután. Nyöszörögve vetettem be magam a fürdőmbe, és gyanútlanul levetkőztem, majd a forró víz alá álltam, mikor is nyílt egy ajtó. Felsikkantottam és magam köré tekertem a zuhanyfüggönyt. Kikukkantottam a függöny mögül, és Harryvel találtam szembe magam. Magabiztos mosollyal megdöntötte a fejét, és a vékony anyagon keresztül átlátva vizsgált engem, amibe belepirultam.
-Mit keresel itt?-nyögtem ki. Felnevetett, majd a szemembe nézve válaszolt. Pff, milyen úriember...
-Közös fürdőm van a vendégszobával. Sajnálom, ezt elfelejtettem említeni. Bár lehet, hogy nem bántam meg annyira. Legközelebb az én ajtómat is zárd be! Ha csak nem akarsz beengedni magad mellé-rámkacsintott és nevetve elindult kifelé. Feldühített a stílusa. Elengedtem az anyagot ami körülölelt, és kihúztam teljesen. A zajra megremegett és megállt.
-Gyere!-mondtam lazán és Harry megfordult. Leesett állal bámult engem, míg nem kuncogva elhúztam a függönyt-Máskor gyorsabban dönts!-diadalmasan vigyorogtam, ahogy hallottam, hogy valamit motyog, majd kimegy és becsukja az ajtót. Nem szeretek veszíteni, és ha ehhez mocskos módszerek kellenek, akkor használom őket. Szégyellős pedig sosem voltam. Nem az én... stílusom. Letusoltam, megszárítkoztam, tettem pár kísérletet a kinézetem javítására majd lementem valami kaját keríteni. Mind a három fiú odalent ült és pizzát ettek. Levágódtam – talán véletlenül, talán direkt – Harry mellé, aki zavarában félrenyelt és vadul krákogni kezdett. Nath és Lou tettek felé pár aggódó pillantást és mikor egy korty víz után jobban lett, folytatta az evést. Kényesen kerülte a pillantásomat, amit meg is értek. De én csak mosolyogva elvettem egy pizza szeletet.
-Mit csináltatok este, hogy ilyen mosott szar kinézetetek van?-tette fel a kérdését Louis. Én nem tudtam mit mondani. Talán sosem éreztem még ezt, de be kell vallanom... Zavarba jöttem. Zavarba jöttem, mert tudtam, ha a bátyám ezt megtudja, bármi történhet. Már éppen mondani akartam, hogy... bármit, csak a bátyám ne kezdjen kombinálni, de elkéstem.
-Jess én én sütöttünk. Éjfélkor. Igazán romantikus volt, nem igaz Jess? – rákaptam a tekintetem. Zöld szemei játékosan megcsillantak, pimasz mosolya pedig árulkodott a kaján örömről, amit bukásom okozott neki. Ó, csak várja meg az estét! Lesz még itt ne mulass Harry Styles! Ez már vérre megy!
-Jess! – állt fel Nath és keményen parancsoló stílusa Louis ajkaiból kicsalt egy kósza mondatot.
-Drágám, ha máskor is ilyen kemény lennél, igazán boldoggá tennél!-Lou vadul vigyorgott, Harry kicsit meghökkent, Nath pedig teljesen elpirult, visszanyerve eredeti stílusát. Én pedig nem tudtam eldönteni hogyan értsem Louis megnyilvánulását. De inkább vettem baráti segítségnek felém, amivel könnyít a helyzetemen. Mikor Nathan indult volna el az asztaltól, Louis még a seggére is rácsapott egyet, mire testvérem arca lángokba borult. Gyorsan hagyta el a szobát, én pedig elvettem egy szeletet, és mielőtt elhagytam volna a helységet, még lehajoltam és nyomtam egy puszit Harry arcára. Ha játszunk, játszunk rendesen!

-Jess, nem hiszem, hogy Harry a legjobb választás számodra - kezdte a szentbeszédét, amit most legalább nem úgy kezdett, hogy „Jess, sose szólhatsz hozzá többet, bezárlak egy toronyba, és eldobom a kulcsot.” Ez pedig felteszem Louis érdeme. Örök hálám érte. De így is végig kellett hallgatnom, hogy fogja elrontani egy fiú az életemet, meg fiatal vagyok, és amúgy is miért pont Ő.
-Nathan, tudom, nehéz felfogni, de Harry és köztem nincsen semmi. Akár hiszed, akár nem. Csak játszunk.
-Jaj, azt ne hidd, nem látok át ezen! Szépen bele fogsz esni. Mindig ez van-motyogta.
-És mi van akkor, ha én szeretnék egy kapcsolatot? Nem vagyok kicsi, érted? Jó lenne, ha abba hagynád ezt a védjük meg Jess projektet! Tudod mennyi fiú kosarazott ki miattad? Elegem van belőled. Te játszod a szentet, mikor Louis egyetlen mosolyától megadtad magad neki. Köszönöm, de nem kérek belőled. Most pedig megyek, és megeszem az ebédemet, úgy, hogy nem szopok le mindenkit az asztalnál. Nem tudom, mit hiszel rólam, de valószínűleg rosszul gondolod, mert nem ismersz. Nem úgy, mint régen. Ebben biztos vagyok-emelt fővel hagytam el a nappalit és visszaültem az asztalhoz. Harry mellé, aki Louisval együtt kérdő tekintetekkel bombázott. Egy-két perc múlva Nathan is bejött, de csak dühösen megállt az ajtóban.
-Louis, felmegyünk!-utasította barátját, aki megszeppenve állt fel.
-Még nem fejeztem be-próbálkozott, de Nath villámló tekintetére inkább csendben kullogott a bátyuskám után.
-Mi történt?-érdeklődött Harry.
-Semmi... Csak a bátyám megint azt hiszi Ő a szent és sérthetetlen, én pedig... Nem is tudom, egy ribanc. Felteszem azért, mert szerinte a 17 éves húga, aki pasit akar, nem lehet más, csak fasz hiányos – szem forgatva kaptam be egy újabb falat pizzát. Harry megrökönyödött.
-Öm... Nem hittem volna, hogy ilyen.... szókimondó vagy.
-Mindig is az voltam. Nem is tudom. Talán sok fiú barátom volt, és átvettem tőlük. Ezért is hiszi Nathan azt, hogy én a könnyűvérűeket gyarapítom. Pedig nem, csak... Szeretek fiúkkal lenni.
-Értem-dünnyögött Harry, én pedig csak folytattam az eszegetést.

Louis

Nate dühe megakasztott, így szótlanul követtem a szobámba, ahol Ő az ágyra ült, én pedig mellé.
-Mi a baj?-kérdeztem és a füléhez hajoltam. Annyira élvezem a közelségét! Most, hogy nagyjából minden érzelmem a helyén van, képes vagyok élvezni is az ezekből adódó lehetőségeimet.
-Jess. Akar valamit Harrytől.
-Szerintem Harry akar tőle valamit-csúszott ki a számon. Én hülye! Ezzel nem nagyon könnyítettem meg a helyzetem.
-Mi? Lou, Ő a húgom! Nem akarom, hogy csalódjon. Harry nem felel meg neki-morogta. Értem én, hogy a húga, és aggódik érte, de... Ez maximálisan az ő döntése és ki tudja mi lesz köztük? Lehet, hogy csak barátok lesznek, vagy még csak annyi sem. Most is csak húzzák egymás agyát. Nath pedig túlreagálja ezt az egészet. A húga kész nő, és joga van a szerelemhez. És ha pont Harry? Bár, ismerve Hazz nő ügyeit... Lehet, hogy én sem örülnék neki.
-Nath, Jess felnőtt, és nem tehetsz ellene semmit. 17 éves, nemde? Engedd, hogy maga essen el.
-Mint te?-megjegyzése megsértett. Mélyen belül. Nem számítottam tőle ilyenre Tőle. Pont tőle, akire az életemet is rábíznám.
-Ez nem rólam szól. De ha akarod... beszélek a tévképzetedről Harryvel – ígértem meg neki, amiért egy hálás puszit kaptam az arcomra. Felmásztam rendesen az ágyra, és elfeküdtem rajta. Nath mellém feküdt, és a mellkasomra fektette a buksiját. Mosolyogva simogattam, mígnem megszólalt.
-Meddig maradhat ez így?
Valóban, meddig? Amíg el nem ragad minket a hév, és megcsókoljuk egymást valahol, ahol nem kéne? Amíg valaki le nem kap minket? Mégis meddig? Szeretném tudni? Vagy inkább csak éljünk ebben a törékeny tündérvilágban, addig, míg lehet?
-Nem tudom-leheltem a plafon felé. Csak egyszer szeretném megfogni a kezét úgy, hogy mindenki tudhassa, az enyém, senki másé.
-Gondolod, bejelenthetnénk valamikor?-kérdezte, erre lenéztem rá. Csillogó kék szeme reménytől telítettek voltak, én pedig nem akartam ezt eltüntetni, ezt pedig egy viccesnek szánt mondattal próbáltam elérni.
-Ha bejelentenénk, az egyik koncertemen tennénk-összehúzta a szemét és rákérdezett az okára.
-Mert többen lennének-felkuncogtam a saját poénomon, de Nate nem reagált. Hirtelen felém támaszkodott, és mikor villámokat szóró szemeivel találkoztam, arcomra fagyott a mosoly. Villódzó szemei megijesztettek, és magyarázat nélkül is ráébredtem; hibát követtem el. Jelen helyzetben kényelmetlennek találtam felettem támaszkodó alakját.
-Louis, bármin viccelődhetsz, bármit mocskolhatsz, bárkit és bármit meggyalázhatsz, de engem és a barátaimat, a munkámat, az álmaimat, SOSEM! És ezt most örökre bele vésem az agyadba-közel hajolt a fülemhez, és egy puszit nyomott rá. Levegőért kezdtem kapkodni, nem tudtam mit akar velem tenni. Mivel tudna engem megbüntetni? Egészen lassan, mélyen suttogott a fülembe.
-Megfoglak büntetni. Le fogsz vetkőzni, majd engem is levetkőztetsz. Lefekszel ide, és végig csókolom az egész tested. Majd lehajolok és... – irtózatosan dobogott a szívem. Nem értettem honnan jött meg hirtelen
Nathan kedve ilyenekhez. De az kétségtelen, hogy elképzelnem is elég volt, máris keményedtem odalent.
-És?-nyögtem ki önkívületemben. Nate felkuncogott. Élvezi, hogy irányíthat. Önbizalommal tölti meg a viselkedését.
-Lefoglak szopni, Lou! El foglak szopogatni, mint egy finom nyalókát. Lassan, jó sok nyállal, finoman. Sokáig. És te nem élvezhetsz el, csak ha megengedem. Nem érhetsz hozzám, nem tehetsz semmit, csak élvezed, amit a kis barátunkkal teszek-lenyúlt lüktető férfiasságomhoz.
-Megjött a kedvünk hozzá igaz? Akkor mesélek még. Először puszilgatni foglak. A makkodon, a golyóidon, végig a gyönyörű farkadon. Aztán nyalogatni foglak. Nyalogatlak, nyalogatlak, egészen addig, míg egyszer csak be nem csúsztatlak a számba, és a torkomig nem eresztelek. Aztán nagyon lassan elkezdek rajtad bólogatni, amíg már vonyítani nem kezdesz, mert nem tudod visszatartani. Akkor pedig elengedheted magad, és beleélvezhetsz a számba. Én pedig egy részét lenyelem, a másikat pedig a szádba juttatom, miközben megcsókollak, és le kell majd nyelned- végig simogatta a farkam, ami belőlem nyögéseket váltott ki folyamatosan. Nem bírtam ezt a feszültséget. Biztos voltam benne, hogy Nathan elfogja érni, hogy ez ne mennyei élmény, hanem tüzes pokol legyen számomra. Most nagyon dühös rám. És meg tudom érteni. Így meg kell fizetnem a hibámért.
-Kezdünk!-suttogta, és a fülembe harapva legurult rólam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése