~16~

Anyám, sűrű bocsánatkérés jár, mindennel le vagyok maradva. Sajnos a suli bekavar, és a hétvégéim is elég bonyolultak voltak, szóval csupán három blogon vagyunk lemaradva Ariellel. Igyekszünk pótolni. Köszönöm az egy új feliratkozót :D Imádlak titeket, de úgyis tudjátok. Sajnálom a késést, jó olvasást! 

xx Emily

 Gold Night

Louis

Fogtam Nate kezét, és próbáltam mesélni, de a legerősebb próbálkozásom is csak makogás volt. Hiába nézett rám olyan támogatóan, és szorította a kezem bátorításként, én hallgattam. Évek óta őrzöm az eljegyzésünk titkát, és most nagyon fáj. Fáj, hogy még mindig megszakadok a súlya alatt, pedig itt van nekem Nate. És ha Ő nem is teszi közzé, hogy rosszul esik neki, hogy mellette is egy lány után sírok, tudom, hogy ezt érzi. Ha mégsem, akkor Nathan egy nagyon jó, és nagyon megértő ember.

-Louis, mit szólnál, ha nálad mondanád el? Ott könnyebb lenne-ajánlotta fel, és igaza van. Ott van a gyűrű. Oda akarom neki adni, és ez csak így lehetséges. Rábólintottam, és elhagytuk a házát. London éjszaka is nyüzsög, hatalmas, fekete Range Roverek tolonganak a szűk utcákon, amiket bár sugárutaknak, utaknak neveznek, a londoni forgalomnak ezek kevésnek bizonyulnak. Az utcán hangoskodó turisták és fiatalok. Pár nagy, piros busz halad a többségében fekete, fehér, és kék kocsik között. Egy motor felzúg valahol. Mi is a forgalommal haladtunk, de a kinti ricsajjal ellenben, mi csöndben voltunk. Egymás kezét sem fogtuk, mert én vezettem, Nate pedig az ablakon kifelé bámulva gondolkozott. Mindkettőnknek vannak titkai, amiket nehéz feltépni. Mi pedig pont erre készülünk. Tiszta lappal akarok kezdeni, és gondolom Nate is. Ez egy kapcsolat alapja, nem de? Hosszas utazás után eljutottunk a házunkhoz, amin Harryvel osztozunk. Nagyon hálás vagyok neki, amiért nem költözött el Tőlem, amikor utasítottak minket rá. Idegroncs voltam, és a fiúk mind rettegtek, hogy felvágdosom az ereimet. A valósághoz közel áll, hogy egyszer meg is próbáltam. Azóta nem tudtam kidobni Harryt a házból. De valószínűleg már tervezi. Hiszen egyértelműen eltávolodtunk egymással. Főleg, miután megcsókoltam, és... Bevallottam az érzéseimet.

-Megjöttünk!-jelentettem ki, amikor beálltam a kocsival a garázsba. Elég egyértelműen megérkeztünk, de Nate eléggé gondolkodóba esett és nem akartam, hogy bent üldögéljen még pár órát, mire leesik neki. Hallgatagan mentünk be a házba, és lopakodva mentünk a szobámba. Ha jól láttam Harry otthon van. Nem akartam felébreszteni. Becsuktam az ajtómat, és felkapcsoltam a lámpát.

-Leülsz?-kínosan megvakartam a tarkóm, és az ágyra mutattam, majd a fotelra a fal mellett. Nate leült az ágyra, és összekulcsolt kezeit nézte. A polcomhoz léptem, amin egy kis ékszeres dobozka őrzi a titkomat. Kinyitottam az egyszerű, fekete, két kis gyémánttal díszített dobozt. A selyemmel kipárnázott alján pedig ott feküdt az ezüst tűzkarika. Kezembe vettem, és elmém falai rögtön ostromolni kezdték az emlékek. Ezért nem vettem elő sosem. Mert az emlékek csak felélesztik bennem a szomorúságot. Ez máshogy is történhetett volna. De ki kell vernem a fejemből ezt az utat. Szerelmes vagyok. Végre! Tisztáznom kell a múltam, hogy boldog jövőm legyen. Leültem az ideges fiú mellé. Ijedten kapta rám a szemét, mint egy őzike, aki egyedül maradt az erdőben és minden kis nesztől megijed. Megfogtam a kezét az üres kezemmel.

-Kelseyvel jártunk. Ezt ti s jól tudjátok. Csak valamit nem vettem észre. Azt, hogy Kelsey Tommal kavar. A szakításunk napján, amikor megcsalt Tommal, pont akkor lett volna, az eljegyzésünk második hónapja. Pár nap múlva akartuk bejelenteni nektek. Senkinek nem mondtam el eddig. Lelkileg annyira összetört az, hogy a nő, akit szerettem, megcsalt, hogy szó szerint belebetegedtem. Leittam magam a sárga földig, részegen hazatántorogtam, bezárkóztam a szobámba, és még többet ittam, hogy felejtsek. Végül minden az alkohol homálya alá került. Semmit nem éreztem. Az ajtóm csukva volt, mindenkinek. Hónapok után hagytam csak abba. De mikor a két napig tartó másnaposság után józan lettem, a fájdalom elviselhetetlen volt. Az alkoholmegvonás és a tudat, Kelsey nincs többé, összeroppantott. Kimerészkedtem, bezárkóztam a zuhanyzóba, és megvágtam magam. Egy valami mentett meg. Az, hogy Harry látott bemenni, és mikor nem jöttem ki, rám törte az ajtót. Azóta járok pszichiáterhez. Amikor kibékültünk veletek, másnap találkoztam Kelseyvel. És odaadta ezt – kinyitottam ökölbe zárt kezem, és láthatóvá tettem a kis gyémántgyűrűt.

-Ez a gyűrű, amivel... amivel megkérted Kels kezét?-elámult, és nem vette le a szemét a gyűrűről.

-Igen. El akartam dobni, be akartam hajítani a Temzébe, de nem tudtam elszakadni tőled. És... Neked szeretném adni.

Nate csak nézet, felváltva Rám, és a gyűrűre.

-Mi... Miért?- bizonytalansága megmosolyogtatott.

-Mert azt akarom, hogy tudd, többet érsz bárkinél. És ha nálad lesz, mindennél jobban biztosítanál engem abban, hogy megéri az életemet élnem.

Pár másodperc habozás után a gyűrűért nyúlt, de megakadályoztam benne.

-Fel akarom húzni az ujjadra!

Megszeppenve nekem nyújtotta a jobb kezét. Megvizsgáltam az ujjait, és a gyűrűt is. Kelseynek nagy volt, nem értek az ékszerekhez. De így pontosan illeni fog Nate ujjára. Talán ez egy jel, hogy már nem éri meg

Kelseyn rágódnom. Sőt, sosem érdemeltem meg. Ráhúztam a gyűrűsujjára, és meglepetésemre tényleg illet az ujjára. Megbámulta a gyűrűt, majd rám esett a tekintete. Könnyes volt a szeme, és pár pillanat múlva már a nyakamba vetette magát, és egy csókot nyomott az arcomra.

-Köszönöm, hogy elmondtad nekem Louis!-motyogta, és elszakadta tőlem. Nagy levegőt vett és belekezdett a saját meséjébe.

-Ha te is elmondtad a titkod, én is elmondom az enyémet. Egy így tisztességes. Mindig is énekes akartam lenni, és nagyon sok barátom volt. De volt egy legjobb barátom. Minden időmet vele töltöttem. Jeremynek hívták. Ő volt a leghelyesebb fiú a suliban, falta a lányokat, csak az a baj, hogy én is beleestem. Egyszerűen beleszerettem. Mindig tudtam, más vagyok, mint a többiek. Én mindig a lányokkal kezdtem barátkozni, velük voltam egy hangon. Jeremy csak betoppant, és elvette az eszem. Volt barátnőm, de nem voltam belé szerelmes. Menthetetlenül meleg vagyok. Mikor rájöttem, azt hittem, Jeremy viszonozni fogja az érzéseimet. Viszonozta is... Legalábbis azt hittem. Az első csókunk kint díszelgett a suliban mindenhol, és mindenki kinevetett. Kivéve a lányok.

Ha Isten utálja a melegeket, miért vagyunk ilyen aranyosak?

Elvesztettem minden bizalmamat a fiúkban, pedig meleg voltam. Felvontam magam felé, ezt a furcsa maszkot, amit tartok, azóta is. Nem tudok megállapodni. Kénytelen vagyok rá. Jeremy együtt röhögött mindenkivel. Megaláztak, kicsúfoltak, eltiportak. De a legjobban az fájt, hogy az tette, akit szerettem. Ezért nem akartam behódolni neked, és az érzéseimnek. Mert féltem. Tőled, és attól, amit te jelentesz. A nyilvánosságtól, az emberektől. Nem akarom megint hallani a gúnyos nevetéseket. Főleg nem a barátaimtól.

Megdöbbentett a beszámolója. Ezért nem keresett. Azt akarta, bizonyítsak. Bizonyítsam, hogy nem verem át.

-Átmentem a vizsgán?-mosolyogtam rá, és megszorítottam a kezét. Látszott rajta, mennyire rászakadtak az érzelmek. Az én és az Ő érzelmei. Az emlékek letaglózták. Rám emelte a tekintetét.

-Át. Minden szinten-előrébb hajolt, és egy szűzies csókot nyomott ajkaimra. Mindig imádtam, ha egy nő vad, de valamiért a forró véremnek jót tesz a félénk, bátortalan, gyengéd fiú, aki segít nekem átvészelni mindent, és mellettem akar maradni. Nem sok ilyen volt még.

-Nem fekszünk le?-kérdeztem, mire kicsit bizonytalanul nézett rám. Nem tudtam visszafujtani a vigyoromat.

-Mármint aludni- halántékára nyomtam egy puszit, és pillanatokon belül bent voltam az ágyban, egy szál alsógatyában. Nate is lassacskán befeküdt mellém. Mikor betakarózott, a két takarót „egybe nyitottam” és hozzábújtam hátulról. Átvetettem rajta a kezem, és megfogtam vele az övét. Megmosolyogtatott, hogy magán hagyta a gyűrűt.

-Mindig veled leszek!-suttogtam a fülébe, és illatát beszívva, álomra hajtottam a fejem. Most nem álmodtam rosszakat. Nathannel álmodtam. Egy szőke fiúról, akit megvertek, és egy Nathannel, aki az én karomba bújva mosolyog.