~15~

Hú ez a rész xdd jól megírtam (Y). Nos sok örömet eljetek benne, komi, pipa, satöbbi :D *Emily

Truly Glad

Louis

Nem egyedül kelni, a világ legfantasztikusabb élménye. Ugyanis mikor felkeltem, Nath a karjaimban volt, és még mindig ott szuszogott. Nekem pedig boldogság öntötte el a szívemet. Beszívtam az illatát, és óvatosan elengedtem. Halkan kecmeregtem ki az ágyból, és felvettem a földre dobott pólómat. Nem csináltunk semmi „olyat” este, csak csókolóztunk. De a szenvedély ennek ellenére is elkapott minket egy kicsit. Elég hideg volt, lévén korán reggel van, így inkább teljesen felöltöztem. Lesettenkedtem a konyhába és kaja után kezdtem kutatni. Egymás után nyitogattam ki a szekrényeket, míg megtaláltam a megfelelő kellékeket, és neki álltam egy két személyes rántottának. Rég kellett már magamra főznöm, nem hogy két emberre, de megpróbálok. Általában Harry főz, vagy kaját rendelünk. De most le akarom nyűgözni valamivel Nathot. Feltettem a tojást a tűzhelyre, és ebben a pillanatban, Nate átölelt hátulról.

-Jó reggelt!-köszöntem, és mosolyogva folytattam a főzőcskézést.

-Megijedtem, hogy nem voltál mellettem. Azt hittem álmodtam - még nagyobb vigyorgásra késztetett ez a megszólalása. Olyan ártatlannak és sebezhetőnek tűnt. Én pedig küldetésbe vettem, hogy meg fogom védeni. Mindig, és örökké. Lefeszegettem magamról a karjait, és felé fordultam. Kék szemei bánatosan csillogtak, ami meglepett. Későn kapcsolt, és próbált vidámnak tűnni, de engem nem vert át. Szíven szúrt, hogy szomorúnak érzi magát. Hogy szomorúnak érzi magát MELLETTEM. Megsimítottam a kezét, és homlokomat az övének döntöttem.

-Mi a baj?-néztem a szemébe, és egy őszinte mosolyt kaptam cserébe, ami nekem is mosolyt csalt ajkaimra.

-Semmi. Csak... emlékek-félre nézett, és teljességben át tudtam érezni a helyzetét. De nem akartam titkokat. Tudni akartam mindent a múltjáról, még ha ezért nekem is vallanom kell. Nyomtam egy puszit a szájára, mire pipacsvörösre váltott az arca. Visszafordultam a rántottához, és levettem a tűzről. Tányérokba tettem, és az asztalhoz vittem. Leültünk és csendben fogyasztottuk el a reggelinket. Az étkezés befejeztével beborítottuk a tányérokat a mosogatóba, és felmentünk a szobájába.

-Nézünk valamit?- guggoltam le a DVD-s szekrény elé. Szolidan meglepett a filmek kategóriája. A legtöbb romantikus vígjáték, vagy romantikus film, csak pár akció, vagy horror akadt közöttük.

-ÖÖÖ- Nath dadogva mellém térdelt és pirulva, remegős kézzel próbálta becsukni a szekrényt, de mér késő volt. Mindent láttam.

-Nath... – kihúztam a lemeztokot a többi közül – Szex és New York?

-Szeretem –vakarta meg a tarkóját kínjában. Rezzenéstelenül meredtem rá pár másodpercig, majd kiszakadt belőlem a röhögés. Seggre ültem, és hátra esve nevettem tovább. Szinte levegőt se tudtam venni. Szerintem egy élő férfiember sem szereti a Szex és New Yorkot. Legyen buzi, vagy nem. Könnyek csorogtak a szememből, mire alább hagyott a nevető rohamom. Könnyes szemeimmel is tisztán láttam, ahogy Nath megsértődik. Felültem, megtöröltem a szemem, és hozzá hajoltam. Sértődötten elnézett tőlem.

-Na!-nyüszögtem, és hátra vetettem magam, Őt is magammal húzva. Meglepődött a kis akciómon, így előre esett, és a kezeivel kellett tompítania az esést. Így pár centire került az arcomtól. Ez tipikus „csókolózós” pillanat volt. Finoman felé hajoltam, és a szemébe mélyedtem. Ő is, de minél közelebb kerültem hozzá, és már a saját lélegzetem visszacsapódását is éreztem, annál inkább csukta be a szemét. Követtem a példáját és pár másodpercig élveztem, ahogy lélegzetünk összekeveredik közöttünk, majd megcsókoltam. Finoman szívtam be alsó ajkát, majd átdugtam a nyelvem a szájába. Vele csókolózni életem legjobb élményei közé tartozik. Talán mert szeretem, talán azért, mert tudja én szeretek irányítani, vagy csak azért, mert Ő is nagyon jó benne. Nem tudom, de ahogy belemerültünk a csókba, éreztem, hogy a gatyámban éledezni kezd valami. Nath mocorogni kezdett, és ezzel nyögést váltott ki belőlem. Amint elhagyta ajkaimat a nyögés, Nathan elszakadt tőlem, és vörösre pirult fejjel távolodni kezdett, de követtem, és vele együtt ültem fel, így Ő az ölembe került. Nem tehettem róla, de egyszerűen elvesztettem az eszem. Lángoltam a vágytól, és az érintésétől.

-Louis, ezt nem szabad-suttogta, mikor a nyakába hajtottam fejem.

-Azt szabad, amit szabadnak akarunk. Te nem akarsz örömet érezni?-mormogtam meleg bőrébe. Becsúsztattam a nadrágjába a kezem, és hozzádörgöltem magam a lovagló ülésben elhelyezkedő fiúhoz. Elvigyorodtam, mikor a keménysége az enyémhez simult.

-Louis...-sóhajtott. Hátrabicsaklott a feje, én pedig megcsókoltam ezáltal felszabadult nyakát. Ajkam végig húztam rajta, és visszafeküdtem a hátamra. Lábaival körbefogta medencémet, és ajkát beharapva, mellkasomra bámulva lehajolt hozzám. A fülemhez ért a szája, és remegve belesúgott.

-Louis... leveszed a pólód?

-Te is le tudod-túrtam bele a hajába. Nagyot sóhajtott, és pólóm alá csúsztatta a kezét, és szép lassan lehámozta rólam. Felemelkedtem egy kicsit, hogy lehúzhassa rólam teljesen, majd visszahuppantam a padlószőnyegre, ami így kicsit kényelmetlen lett volna, ha érdekelt volna. De ezért az élményért szögeken is feküdnék. Lassan csókolgatta a mellkasom, és a nyakam, nekem pedig ez földöntúli örömöket és szorító nadrágot okozott. Megmarkoltam a fenekét, és magamhoz préseltem.

-Mozogj, kérlek!-sosem éreztem még magam ennyire dominánsnak és kiszolgáltatottnak is egyszerre. Nathan mindent megtett nekem, de én is mindent megtettem volna neki. Szégyenlősen szemeimbe nézett, én pedig legyőztem a kéjt, és elmosolyodtam. A lehető legbiztatóbb mosolyomat próbáltam felé küldeni, és azt hiszem sikerült, mert kajánul megcsillant a szeme, és ajkát beharapva megmozdította a csípőjét, mire az egész altestem megrándult, és nyöszörgés hagyta el a szám. Becsuktam a szemem, és élveztem, ahogy a fiú hozzám dörgölőzik, és ujjaimmal a fenekébe kapaszkodhatok, és adhatok egy kis energiát a lökésekhez. Felhők feletti élmény volt, ahogy ez az ártatlan kisfiú legmélyebb vágyaim egyikét teljesíti. Majd felrobbantam a nadrágomban, de tudtam, nem mehetek messzire, különben örökre elijeszteném magamtól. Egyre mélyebben nyögtem, és Nathan is nyöszörögni kezdett. Kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy a férfiasságát markolássza a nadrágján keresztül. A látvány ledöbbentett, és vagy a köldökömig „lökte” erekciómat. Megragadtam behajlított térdeit, és egy hirtelen fordulattal a hátára gurítottam. Felhúztam az oldalamhoz mindkét lábát, és így pont összeért a péniszünk. Nath szeme elkerekedett mikor mozogni kezdtem, mert így altájaink folyamatosan dörzsölődtek. Majdnem felrobbantam már, de tartottam magam, és megrohamoztam Nathet. Nagyon gyorsan csináltam, olyan volt, mintha nővel csinálnám, csak nem hatoltam be semmibe, és számomra vagy ezerszer élvezetesebb is volt. És hogy éreztem, Nathan is eléggé élvezte, mert folyamatosan nyögött, karmolta a hátam, és a hajam húzta. Bár a ruháink elválasztottak minket, rettenetesen közel jártam a csúcshoz.

-Úristen, Lou... Lou... Louis!-Nath felordított, és belém kapaszkodva megremegett. Kipattantak a szemeim ahogy hallottam megakadt légzését, és elkerekedett szemekkel hallgattam a fülembe zihálását.

A csúcson volt, és élvezetének hangjai pár lökés után engem is eljuttattak a csúcsra. Megrándult a csípőm, karjaimból kiszaladt az erő, és összeroskadtam a belém kapaszkodó Nathanre. Görcsösen ragaszkodott hozzám, én pedig a nevét ziháltam.

-Nath... Nate - furcsán ejtettem ki a nevét, de nem tudtam a kiejtésre koncentrálni, miközben éreztem, ahogy kilövell belőlem a sperma, és megnedvesíti a boxerem és a nadrágom. Lihegve, félmeztelenül tapadtam az imádott fiúhoz, aki még mindig a fellegekben járt. Nem hittem volna, hogy ekkora örömöt okozhatok neki, hiszen a fiúknál eléggé kezdő vagyok. De ahogy elhaló légzését, és remegő kezeit éreztem, tudtam, valamit nagyon jól csináltam. Összeszedtem magam, és feltápászkodtam a földről. Felkaptam a fölsőmet, és amíg kifordítottam, éreztem a hátamon Nathan tekintetét, így gondoltam tartok neki egy kis műsort. Felé fordultam, rámosolyogtam és mintha nyújtóznék, a karjaimat a fejem felé emeltem, kinyújtóztam, ezzel megmutatva izmaimat. Egy pillanatra néztem csak rá, és a szekrényéhez léptem.

-Kölcsönadsz nekem egy boxert és egy nadrágot? Ezeket nem szeretném ma hordani-mutattam a foltra, amit Ő okozott nekem. Elvörösödött, és csak bólogatni bírt. Kivettem a nevezett ruhadarabokat és lehúztam a nadrágomat. Kicsit kitoltam a fenekem felé. Jól tudom, hogy engem bámul, és így neki annyira nem kínos, mert ha látnám, hogy bámul, rögtön a falra nézne, és vissza se tekintene rám. Pedig én élvezem, ahogy néz engem. Lehúztam az alsógatyámat, és úgy dobtam le, hogy látszódjon rajta a folt. Ami a terjedelme miatt nem volt nehéz mozzanat. Felhúztam magamra a ruháit, felvettem a pólómat, és meglepődve vizsgáltam meg magamon a ruhákat. Egy méretünk van. Talán nem kéne ennyire meglepődnöm rajta, de azért még is... Furcsa volt. Sokkal kisebbnek képzeltem Nate ruháit. Nate-et mondtam volna? Magamban mosolyogtam. Megvan a beceneve.

-Hej, Nate!-szólítottam meg és felé pördültem – Egy a méretünk. Hordhatjuk egymás ruháit!

-Minek hívtál?-kérdezte remegve, rákvörös fejjel, de még mindig a földön ülve.

-Nate.

-Így hívtál amikor... amikor a... amikor el...-dadogott. Hihetetlen édes, ahogy zavarba jön.

-Amikor elmenetem, igen. Szerintem cuki – hozzá léptem és felsegítettem. Ő is átöltözött, amit én vigyorogva néztem, Ő pedig az orra alatt motyogta végig. Mikor végzett, mindennek ellenére az ölembe ült, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Nagyon siettetjük a dolgokat-fűzte össze az ujjainkat.

-Nem. Csak elragadott minket a hév.

-De lassítanunk kéne-motyogott.

-Szeretnéd, ha többé nem lenne ilyen?-suttogtam, és a hajába túrtam. Oldalról vizsgáltam a szemeit, egészen addig, amíg rám nem nézett.

-Megtennéd nekem?-boci szemeket meresztett rám.

-Érted bármit szerelmem-nyomtam egy puszit a szájára. Mikor el akartam húzódni, megfogta a fejem, és az ajkaimat magához szorította. Nem engedett elmenni. Elmosolyodtam. Közelebb húztam magamhoz az ölemben.

-Köszönöm Louis!-suttogta a számra.

-Ugyan. Neked mindent hajlandó lennék megtenni.

-Még Kelseyről is elmondod az igazat?-ledöbbentem és szinte kilöktem az ölemből. Seggre huppant, én pedig felpattantam.

-Ezt soha, SOHA ne kérd tőlem!-szóltam rá hangosan, és dühösen. Elkerekedett szemekkel nézett rám.

-De Lou... Tudnom kell mi történt. Nyilvánvaló, hogy nem mondasz el mindent a kapcsolatodról vele. De én tudni szeretném, hogy segíthessek.

-Nate, ez már a múlt! Ha ilyeneket mondasz nekem, lekaplak, és egy kötéllel a szádban foglak megerőszakolni! Soha, ismétlem, soha nem kérdezhetsz Róla. Ez csak az én dolgom-ijedten nézett rám, én pedig megbántam, amit mondtam. A félelmet látni a szemében mindennél fájdalmasabb volt.

-Tudtam-sütötte le a szemét- Tudtam, ez csak egy látszat-félre nézett, és esküszöm, hogy egy könnycsepp csorgott le az arcán. Ne, abba bele is halnék! Térdre vetődtem mellette.

-Mi látszat?

-Nem szeretsz. Csak egy hülye kis pótlék vagyok a szemedben, és Kelseyt akarod-motyogta. Én barom! Azt hittem Nate a múltamban akar kutatni, pedig csak segíteni akar nekem, és magában, hogy megbízhassunk egymásban.

-Ez nem igaz. Ha ennyire szeretnéd, elmesélem-adtam be a derekam. Ha sírnom kell előtte, megteszem. A lényeg, hogy bízzon bennem, és lássa, én megnyílok előtte. Akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, miszerint neki fogom adni a gyűrűt, amit máig nem tudom, hova rejtsek, hogy ne rajta járjon az eszem. És most annak adom, aki megérdemli, mert várt rám.