~10~

Nagyon köszönöm a pipákat, de hiányoltam a komikat :// Nem baj, nem azért írok, csak jól esik. Nos, kezdünk közelíteni a lényeghez. Mindenkinek köszönöm az olvasást. Csetbe is írhattok, vagy facebookon. Köszönöm mindenkinek a megtisztelő figyelmét. Pusszaaa : Emily

She's Own The Night

Louis

Menekülni. El. Messze. Ennyi járt az eszemben, de megakadályoztam magam és erőltetett mosollyal megragadtam a lány kezét.

-Louis!-nem egészséges, hogy ennek a csajnak ilyen nagy szemei vannak. Képzelem, milyen könnyen elcsábította vele Nathant. Ó híresség vagy? Leszophatlak? Atyám... A féltékenység elborította az agyamat, és akaratlanul kicsúszott egy gúnyos megjegyzés a számon.

-Na, Melanie, és te tudod?

-Mit?-nyitotta még nagyobbra a zöld gömböket.

-What does the fox say?-Nath pár köhögés mögé rejtette nevetését, míg Mel megilletődött, és megütközött a kérdésemen.

-Ez nem volt szép!-csapott hátba Nath, de még mindig vigyorgott. Talán a kis barátnőcskéje megsértődött, ne nem igazán érdekel. Nekem a szívem darabjaira taposott rá. Had legyen egy kis szórakozásom!

Leültünk az ebédlő asztalhoz és Nathannel turné dátumokat egyeztettünk, amíg Melanie kiszolgált minket a vacsorával. Csirke volt, sajttal töltve, és krumpli. A lány Nate mellett foglalt helyet, és rögtön egy puszit nyomott az arcára.

-Ésss... Hogyan ismerkedtetek meg?-tettem fel a kérdésemet. Nem érdekelt, de gondolom azért hívott meg magához, hogy megismerjem a barátnőjét.

-Hát, egy interjún voltunk, és Mel ott dolgozott. Leöntött kávéval, és kiengesztelésül – megdughattad az öltözőben? – meghívott egy hamburgerre. Aztán találkoztunk párszor és bumm. Összejöttünk.

-Oh, milyen romantikus! Adjatok egy zsepit! – játszottam az eszem. Nem hiszem, hogy bárki elítélhetne azért, mert nem szimpatizálok boldogságom megrontójával. Kinek nem esett le, hogy ez a csaj max. Nath hírnevéért van vele? Jelentkezők? Senki? Én is így gondoltam... Szinte az étvágyam is elment attól, ahogy cuki, szerelmes dolgokat csinálnak előttem. Puszi-puszi minden mennyiségben. Én nem vagyok itt, nem is zavarok. A maradék szilánkokat a szívemből majd postán küldjék utánam. Az étel forgács ízű lett a számban, és nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen ribanc el tudta csavarni az Én Nathanom fejét! Ő az enyém! Ha nem is tud róla, akkor is. Ezen egy Melanie nem változtat. Se egy Melissa, se egy Jessica, se semmi! Mindig is féltékenykedő típus voltam, de most valamiért még jobban sértette ez a dolog az önérzetemet. Miért teszi ezt velem? Miért kell ezt kiállnom? Miért? Nem tettem semmi rosszat, csak a boldogságot akarom elérni. Egyre közhelyesebb vagyok. Boldogság keresés, összetört szív, szerelmi bánat. Tisztára, mint egy latin-amerikai sorozat. Huan, én Fernandot szeretem! De Esperanza, Ő együtt van Consuela DeMandezzel! Nem érdekel! Akkor is szeretem! És ha elválunk, viszem a kutyánkat is! Espozitot? Nem, ezt nem teheted! Azt hiszem elkalandoztam egy kicsit. De nem sokat számít, mert Ők elvoltak egymással, én meg a csirkét tologattam a tányér egyik oldaláról a másikra. Ha megenném, valószínűleg kiadnám magamból, hogy minél kevesebb közöm legyen a csajhoz. Inkább leraktam a villámat, és érdeklődve hallgattam, ahogy mesélnek az élményeikről.

-Elvitt egy koncertjükre, és Én lehettem a Heart Vacancy lány-mesélte pirulva, és Nath mellkasához bújva Mel. A koncertet vágom, de mégis mi az a Heart Vacancy lány? Hangosan is feltettem kérdésem, amire Nathan válaszolt is.

-Ez egy szokás. Amikor ezt énekeljük, mind felhívunk egy lányt a színpadra, és nekik énekelünk. Én pedig Őt hívtam fel-a hajába puszilt, a lány pedig még jobban elvörösödött. Nem volt hozzászokva a férfiak közelségéhez. Irigyeltem. Mármint nem azért, mert nem volt hozzászokva a nemem közelségéhez, hanem mert Én akartam lenni a helyében. Én akartam az ölében ülni, én akartam elpirulni miatta, és én akartam a Heart Vacancy lány, jelen esetben fiú lenni, akármi is az. Mert nem értem teljesen, de mindegy. A Google a barátunk. Mel elvitte a tányérokat, mi pedig átmentünk a nappaliba.

-Mit gondolsz róla?-kérdezte csillogó szemekkel Nath, én pedig nem akartam megbántani azzal, hogy utálom a csajt, ezért bevágtam a műmosolyomat, és kedvesen, hízelegve válaszoltam.

-Aranyos. Összeilletek!-egy másik dimenzióban. Esetleg. Nath telefonja csörögni kezdett, ezért felment az emeletre beszélni. Abban minutumban ahogy eltűnt, a barátnőcskéje jött be. Hirtelen eltűnt róla az ártatlanság álarca. Pimaszul csillogott a szeme, ahogy leült mellém. Talán túl közel. Felé fordultam, és próbáltam nem feltűnően gyanakodni. Végig futtatta rajtam a tekintetét, és beleharapott az alsó ajkába, ahogy a nadrágomra nézett. Hirtelen megragadta az övemet, és közelebb hajolt a fülemhez.

-Nem is tudod, mennyivel jobb pasi vagy, mint Nathan!-suttogott csábítóan a fülembe. Vagyis... gondolom annak szánta, de inkább egy kérődző kurvához hasonlítanám. Belementem a játékába és a füléhez hajoltam.

-Tudom! És képzeld.... A barátnője el akart csábítani, de sajnos le kellet kurváznom-elhajoltam tőle, és el is toltam magamtól. Elképedt. Nincs hozzászokva az elutasításhoz. Üdv a világomban! Nate is visszatért közénk. Ledobta magát Mel mellé, aki mintha mi sem történt volna, hozzábújt. Hülye ribanc! Az est további részében beszélgettünk, de elég csúnya poénokkal bombáztam szegény csajt, amit Nathan nem vett jó néven, és látta rajta, hogy kezd betelni a poén. A kérdésemre, hogy mégis Londonban hányan nem mondhatják el magukról, hogy lefeküdtek vele, Nathan megelégelte, és felkért a távozásra. Kikísért, de mielőtt beszállhattam volna a kocsimba, visszahúzott. Komolyan a szemembe nézett.

-Miért csináltad ezt?

-Mit?

-Ahogy Melanieval beszéltél. Nem volt hozzáillő!

-Figyuzz, kikezdett velem, amíg telefonáltál, oké? Megérdemelte a bánásmódomat.

-Nem hiszek neked. Csak elvagy keseredve El miatt.

-Hagyjatok már El-el! Egy percig sem sajnálkoztam miatta!-fakadtam ki- Egyetlen dolog miatt vagyok csak kiakadva. De amiatt nagyon...-forrongtam.

-Akkor mond el mi az!-noszogatott.

-Elmondjam? Tényleg ezt szeretnéd? Rontsam el a barátságunkat? Ezt akarod? Meignt elakarsz veszteni? Talán neked nem lenne olyan nehéz mint nekem. Tudod mit? Hagyjuk.

-Mi? Miről beszélsz Lou? Mondd már el! Azért vagyunk barátok. Nem hagylak el-dühömben elfordultam tőle, hogy ne tehessek meggondolatlan döntést, de a hormonjaim és az adrenalin hajtották az agyamat.

-Nath... Ne csináld ezt...

-Mit? Kérlek Lou! Utálom nézni ahogy szenvedsz! Had segítsek! Mond el mi a baj!

-Hogy mi a baj?-megpördültem, és egy lépéssel közelebb léptem hozzá. Éreztem a lélegzetét az arcomon, és ez megrészegített, még többet akartam-Ez!-csattantam fel, és ajkaimat az övének nyomtam. Nem ellenkezett, feltehetőleg annyira lesokkolódott, hogy fel sem fogta mi történik. Ellenben én nagyon is felfogtam. Ha nem is viszonozta, én élveztem, és annyi érzelem és remény támadta meg a lelkem, hogy szinte boldogság túlterhelésem lett. Ilyen lenne szerelmesnek lenni? Különös. Nem hittem, hogy melegként is így működik. Ajkai az enyémen. De nem értem hozzá máshogy. Nem volt hosszú, de nekem a világot érte. Én váltam el tőle. Beugrottam a kocsimba és elhajtottam. Nem igazán hagytam reagálni. Amikor visszanéztem a visszapillantóból, már csak azt láttam, hogy még mindig ott áll. 

 Remélem azért Melt még érdekli annyira Nathan, hogy beviszi. Nem tudtam sokat haladni, kettőt fordultam és leállítottam a motort. A kormányra dőltem és zokogni kezdtem. Lehet, hogy mindent elrontottam. Talán jó döntés volt, talán nem. Lehet, hogy felkeltettem benne a magamfajták szellemét, de az is megtörténhet, hogy elijesztettem magamtól, és azt nem élném túl. Szükségem van a kis, cuki Nathanre. A mosolyára. Ha kell, akkor majd videókat nézegetek YouTube-on. A szánalmasság példaképe vagyok, de nem érdekel. Most nem érdekel ki lát, ki nem. Sírtam, mert sírnom kellett. Ha valaki lefotózott minket, végünk. Mit tettem? Negyed óráig tépelődtem, míg végül sikerült eredményre jutnom. Nem láttam vakut, már pedig ha este leakartak kapni, ez szükséges hozzá. Összeszedtem magam egy kicsit, és hazavezettem. Tonnás súlyok nehezedtek a szívemre és a szememre. Ezektől csak egy kis alvás szabadíthat meg. Véglegesen vagy részlegesen. Mindegy is. Harry otthon volt, de nem kérdezett semmit, amikor meglátta milyen vörösek a szemeim. 

Tudta, hogy Nathannel vacsorázok. Számított rá. A barátságára lenne szükségem, de nem kapom meg. Sajnos ezt elvesztettem. Már teljesen idegenek lettünk egymásnak, akik egy házban laknak, de örülhetünk, ha néha köszönünk a másiknak. De amikor elaludtam, mégsem a Harryvel való félre csúszott, én hibámból kialakult matt helyzet aggasztott. Hanem az, Nathan mit fog reagálni. Sajnos néha előrébb kell helyezni a szerelmet a barátoknál. Ez pedig sok barátságot tett már tönkre, és fog is. De ha elvesztem Nathant, abba belerokkanok. Harry nélkül csak szomorú vagyok. De ha mindkettejüket elvesztem, senkim nem marad. Én pedig elenyészek a világ süllyesztőjében.