~7~

Üdvözletem! Ha az előző rész kiakasztott mindenkit, ez még jobban ki fog. Rövid kis semmi lett, amiért elnézést kell kérnem. Olvassátok el. Köszönöm a 2 új feliratkozómat, így már összesen 8-an vagyunk :D
Ja, aki a belendülésre -Louthanra- vár, az csak úgy a 17-ik rész környékén lesz azt hiszem. Nos,  következő részt hozom, mikor időm engedi. Jó sulit kellemes tanulást! :D Ja és kukkantsatok be az Ariel&Emily Co újabb blogjába, amit Ariel ír: http://myhaterismylover1dtw.blogspot.hu/ iszonyatosan jó lesz, már előre látom :D oda is jöhetnek a vélemények.
Emily

Stand Off

Louis

Belülről összetört, hogy Nathannek barátnője van. Mondhatni bele betegedtem.  Nem tudtam figyelni, csúszkált a hangom. Az énektanárunkat már teljesen kiakasztottam. A menedzsment is felfigyelt az állapotomra, és elküldtek orvoshoz, és ma kell mennem pszichiáterhez. Összeszedtem magam, és elmentem Mrs. Robertson rendelőjébe. Ő segített nekem a szüleim válásánál is. Alig fél óra várakozás után helyet foglalhattam a kényelmes bőr kanapén. Elfeküdtem és a plafont bámultam.

-Szervusz Louis! Hallom mostanság problémáid vannak-Scarlett Robertson férje igazán szerencsés, hogy ilyen gyönyörű és kedves felesége van. Mindig megcsodáltam, milyen erős kisugárzása van ennek a nőnek.

-Igen... Baj van a figyelmemmel, nem eszek rendesen, csúszkál a hangom, ezért elküldtek ide-daráltam le a gondjaimat.

-Értem-lapozott a füzetecskéjében-Mit gondolsz, miért van ez?

Miért is? Szerelmes vagyok. És ezt az érzelmemet sosem fogják viszonozni.

-Maga szerint lehetséges, hogy annyira összetörtem, hogy soha többé ne legyek a régi?-kérdésem hűvös, gondolkodtató csendet hagyott maga után.

-Miért törtél össze? A válás, vagy még mindig Kelsey?

Kínosan elhúztam a szám. Scarlett nagyon sokat segített már nekem. Kelseyn is Ő segített át.

-Nem. Egyik sem. Most valami egészen más.

-Louis, ha nem mondod el mi a bajod, nem segíthetek.

-Rendben. Az egyik barátomnak barátnője lett. És én szerelmes vagyok ebbe a barátomba.

Most tényleg megfagyott a levegő. Nem tudtunk semmit mondani. Pár évvel ezelőtt abból kellett ki gyógyítania, hogy egy lány cserbenhagyott. Most pedig azért, mert egy fiú tette ugyanezt.

-Szóval azt mondod, szerelmes vagy egy... fiúba?

-Azt hiszem.

-Nem lehet, hogy csak menekülni próbálsz a szakítás fájdalmai elől, és csak az elméd játszik veled?

-Nem. Ez nem akkor kezdődött. Nathan...-elharaptam a név végét.  Már mindegy.

-Szóval Nathannel ez előbb kezdődött. Kibékültünk a The Wantedos srácokkal, és elmentünk velük bulizni. Ott csókolóztunk először. És onnantól beleszerettem.

Csend. Túl sok a csend. Értem én, hogy furcsa, de Ő orvos. Nem nyíltan kéne tekintenie a dolgokra? Végre megszólalt.

-Ezek szerint a viszonzatlan szerelem miatt teszed ezt magaddal?

-Igen. Segítsen!

-Gyógyszert erre nem tudok adni, de egy tanácsot azért mondhatok. Ne engedd, hogy azt tegye veled ez, mint amit Kelsey. Bármikor hívhatsz, ha szomorú vagy, vagy csak tanácstalan. Lehet, hogyha elmondanád Nathannek, jobb lenne. Talán viszonozná is.

Valóban? Viszonozná? Kétlem.

-Barátnője van. Ezért lettem ilyen... depressziós.

-Lou... Az összetört szív gyógyszere a beszélgetés és a szeretet. Ott vannak a barátaid. Beszélj velük az érzéseidről!

-De ha elítélnek? Ha kiutálnak? Meleg vagyok! – fakadtam ki. Felpattantam és elviharzottam. Elutasítottam az egyetlen nekem segítő embert. Bepattantam a kocsimba és hazaszáguldottam. Az, hogy korán értem haza, Harrynek is feltűnt. Mielőtt felmehettem volna sírni, megállított. Igen, sírni akartam. Mostanában ez az első számú hobbim.

-Elegem van Lou! Mi bajod van? Mégis mi történik veled?-kiabált az arcomba. Már őket is kétségbeejti a helyzetem.

-Semmi-lesütöm a szemem, mint egy szégyenlős kisgyerek.

-Persze! Oké, komolyan. Kelsey feltűnése? A szakítás Eleanorral? A The Wanted-os kapcsolatunk?  Mégis mi?-megrázogatott, és erőtlen zokogásba törtem ki. Összeestem a lábai előtt, és tenyerembe temetve arcomat sírtam. Leguggolt mellém.

-Na! Sajnálom. Louis, kérlek! Ne sírj!-csitítgatott.

-Harry! Minden el van cseszve!

-Louis, kérlek, mond el mi a baj!-végig simított a hátamon.  Ha ennyire tudni akarja, megmutatom neki. Felnéztem, megtöröltem a szemem és kicsit közelebb kerültem hozzá.

-Tudd mi a bajom, Harry? Ez!-átkaroltam a nyakát és hirtelen magamhoz rántottam. Meglepettségében nem tudott ellenkezni, így szinte akadálytalanul be tudtam dugni a nyelvem a szájába. Nagyjából három másodpercig tartott a „csókunk”.  Kérlek istenem, értse meg! Elolt magától, és sértetten, elképedve felpattant mellőlem.

-Te normális vagy?-kiáltott fel és ajkaihoz kapva felrohant. Lehet, hogy nem megfelelően közelítettem meg ezt a dolgot. Ráérősen felballagtam az ajtaja elé. Bekopogtam.

-Tűnj el innen!-kiabált ki nekem.

-De Harry! Csak el akarom magyarázni!-kérleltem. Pár pillanat csend. és kinyílt az ajtó. Harry szemei könnyesek voltak, amit nem értettem.

-Gyorsan!-úgy beszélt velem, mintha valami utolsó csöves lennék. Megértem. Talán én is így reagálnék.

-Kicsit hosszú lesz-sóhajtottam és belekezdtem.

#Ne felejtsétek el a komikat, várom a véleményeket. Sokat jelent! :D