~6~

És itt a második rész amit mára ígértem. ! Kérek komikat :)
Nem tudom mikor lesznek részek, igyekszem, de gimibe megyek, és szeretnék tanulni :/ szóval valszeg hétvégén, de ritkán hétköznáp is lehet, de csak akkor, ha nem vagyok túl elfoglalt. Nos, pussza :*

Songs: Satellite and I Would

I Would Be A Satellite

Louis

Annak ellenére, hogy kezdett bennem megfogalmazódni, hogy miként is érzek Nath felé, még nem álltam kész rá, hogy találkozzunk. Pedig nem rég hívott, hogy be akar nekem mutatni valakit. Még nem erősítettem meg magam eléggé. Valószínűleg rávetném magam, ha most találkoznánk.Egy hét telt el az Eleanorral való szakításunk óta, és most mindenki minket sirat. Csak mi nem. Én el vagyok foglalva Nath kerülésével, El pedig támogat. Egy dolgot kért sok hűtlenségem ellenében. Amíg nincs semmi Nath és Köztem, addig elégítsem ki a vágyait. Igen, elmondtam neki, hogy míg jártunk számtalanszor megcsaltam. Ezért megsértődött, és ennyit kért. Ezt pedig örömmel teljesítem. Egy embert ismerek, aki enyhítheti egy kicsit Nath iránti vágyaimat. És ez Jay. Nem vettem még a bátorságot, hogy felhívjam, és Nathan felől érdeklődjek. Ma eljött a nap. Egy interjú után voltunk, Harry pedig elment csajokat hajkurászni valahova. Leültem a nappaliba és remegve kerestem meg Jay nevét a telefonom névjegyzékében. Rányomtam és a fülemhez emeltem a készüléket. Vártam, amíg felveszi, és mikor ez megtörtént, erős akcentusa törte meg a monoton csendet körülöttem.

-Szevasz Törpe! Mizújs?

-Semmi különös. Csak beszélgetni akartam valakivel.

-Hm... Nem akarsz átjönni?

-Hát... végülis. Egy óra és ott vagyok.

-Oké, addig rendet teszek. Várlak-letettük, és felmentem. Felvettem egy fekete gatyát és egy oroszlános fölsőt. Magamra húztam a cipőmet és kilépve a házból megcsapott az eső illata. Megszokhatnám már, hiszen Londonban élek.  Beültem a kocsimba és Jay házáig nem álltam meg. London közlekedése egy nagy kavalkád. Mindenhol autók tömörülnek, és a csúcsban mozdulni sem lehet. Egy pillanatra is elveszted a figyelmed, véged! 5 perc késéssel érkeztem Jay lakásához. A növénnyel benőtt családi ház kellemes érzésekkel töltött el. Mindig is irigyeltem, hogy ilyen otthonos háza van. Egy testőr beengedett, és fel is kísért a házig. Jay a konyhában ügyeskedett. Szakács sapka volt rajta, és kötény.

-Hello, Séf úr! Mit sütsz?-mellé léptem és vállához simulva kerültem közelebb a tálhoz.

-Csokis kekszet, ala Jay McGuiness. Még ki kell hűlnie. Addig kérsz egy sört? Alkoholmentes is van-levette a főzős cuccait és hűtőből kivette a két üveg sört, majd kinyitotta Őket. A kezembe nyomta a sajátomat, és elhelyezkedtünk a nappalban.

-És hogy van Siva meg N.... Nar....-erőlködöm, de folyamatosan elfelejtem Siva barátnőjének a nevét.

-Nareesha. És megvannak. Dúl a szerelem, mint midig-vállat vont és beleivott a frissítőbe.

-Ésss Max?-valamiért nem akartam rögtön azzal kezdeni, mi van Nath-val.

-Vele semmi sincs.

-Nath?-szinte éreztem, ahogy elönti fejemet vér. Remélem nem vette észre. Közömbösen nézte, ahogy a zöld üvegben felfelé szállnak a buborékok.

-Azt mondta nem akarsz vele találkozni. Kétségbe volt esve emiatt. Megint azt hiszi, el akarod magadtól taszítni Őt-rám vetette gyilkos pillantását. Szóval Ő is ettől fél? Pedig ha tudnék, mennyire nem akarom eltaszítani magamtól Őket. Sőt, valakit minél közelebb akarok magamhoz érezni.

-Ez nem igaz, csak... Egyedül akartam lenni-félre néztem, és ebből rögtön leszűrhette, hogy hazudok.

-Fáj?-egyszerű kérdését nem tudtam értelmezni. Mit ért azon, hogy fáj?

-Hm?

-Eleanor! Szakítottatok, nem?-így már értem. Szóval letörtnek és remény vesztettnek kéne lennem?

-De. Barátok maradtunk. Mindketten éreztük, hogy jobb lesz csak barátként. Kihűlt a kapcsolatunk-mindenféle hülyeséget összehordtam csak szabadulhassak ettől a témától.

-Ohh, értem. Amúgy, Nathan elmondta kit akar bemutatni?

-Nem.

-Gondolom hallottad, hogy a dalos pacsirtának barátnője van.

Hirtelen lefagyott körülöttem a világ. Barátnője van. Persze Louis! Hiszen hetero, szingli, és azt tesz amit akar! Attól még, hogy te szereted, Ő nem fog megváltozni! Főleg ha beszari tini lányként epedezel a figyelméért, de nem lépsz semmit! Gondolataim gyorsan futottak rajtam végig. Akkor is fájt, ha ezeket gondoltam. A szívem majdnem összetört, és legszívesebben álomba sírtam volna magam. De férfi vagyok, így csak elvigyorodtam és az általában természetesen jövő perverz megjegyzéseimet próbáltam előkeríteni. Nem igazán akartak jönni, így csak kortyoltam egyet, mintha mi sem történt volna.

-Nem, még nem. Majd írok neki-ezen kívül nem sok lényeges dolog történt, de az információ, amit megszereztem, bőven elég volt arra, hogy elmenjen a kedvem mindentől. Elköszöntem Jaytől és haza mentem. Este 7-re értem haza, Harry pedig már otthon volt. Megkérdezte hol voltam, de nem mondtam semmit. Felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Érdekes, hogy mostanában tényleg csajként viselkedek. Levetkőztem, és lezuhanyoztam. Meztelenül feküdtem be az ágyba és a hideg simogatta a meleg víztől felhevült testemet. Kiterülve feküdtem, és a plafont bámultam. Erőtlenül írtam Nath twitterére egy gratulációt, ahogy sok más rajongója tette, így valószínűleg az enyém csak elveszik majd a sok gratuláció között. Sőt, valószínűleg túlzottan el van foglalva a barátnőjével, hogy bárkinek is válaszolhasson. Ennek ellenére pár perc múlva pittyegett a telefonom. Meglestem, és Nathan megköszönte.  Valami furcsa érzés költözött belém. Leginkább a „végre észrevett” érzéshez tudnám hasonlítani, amit mindenki megél. Ki ne emlékezne arra, amikor a kiszemeltje először mosolygott rá, vagy beszélgetett vele? Nos, én pont így éreztem magam.  Különös, miért pont az enyémre válaszolt? Oké, barátok vagyunk és ez szokás, de... tisztára úgy gondolkodok, mint egy reményvesztett lány! Nem érzem magam férfinak. Így felhívtam Elt.

-Szia Louis!-kedvesen szólt a telefonba.

-Szia El! Át tudnál jönni?

-Persze!-lecsapta, és fél óra múlva benyitott- Addigra rám került egy nadrág. Megállt az ajtóban, és várta, hogy oda menjek hozzá. Mentem is. Becsaptam az ajtót és neki löktem. Felkuncogott, pedig nem voltam jó kedvemben.

-Lou!-játékosan beletúrt a hajamba.

-Nem érzem magam férfinak. Tudsz nekem segíteni?-morogtam a fülébe, mire  keze a nyakamra vándoroltak.

-Ha segítesz nekem, nőnek érezni magam-suttogta és a szemembe nézett.

-Bármikor-dörmögtem és ajkaira tapadtam. Ebből a jelenetből rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok meleg. Biszexuális vagyok, és ez igazából a legrosszabb egy magával éppen harcoló ember számára. Mert ez azt jelenti, ez se, az se vagyok. Egyszóval sehová nem tartozom.

#Megint csak itt pótlom a 2 szokásos képet :D