2013. augusztus 31., szombat

~5~



Igen, itt a rész. Van egy rész, amit egyik kedves olvasóm inspirált, imádat érte :*  Ma még jön rész, figyeljetek. Azt hiszem csak egy. Ja és lesz egy új blog, a kedves Ariel-től, aki a világ legfantasztikusabb írónője! Imádom :D Igen Ő a mi kis Company-nk másik tagja. Nos, olvassatok :D


Same Hi


Louis

Egyre gyengülök, megállíthatatlanul rohanok valami felé, amit sosem érhetek el, és ebbe belefáradtam. Megteszem az első lépést, félve bár, de megteszem. A kávézót azért választottam, mert így nem fogunk nagy patáliát keríteni ennek az egésznek. Eleanor, mint mindig, hosszú csókkal köszönt, nem sokat törődve a közönségünkkel. Eltoltam magamtól, mint mindig. Rámosolyogtam és köszöntem neki, majd leültettem.
-Miről akartál beszélni, Lou? A telefonban nagyon komoly voltál!- aggodalma kicsit rosszul esett. Nem akarom, hogy szomorú legyen, mert szeretem, ha nem is úgy, ahogy kéne.
-Eleanor! Én szeretlek, de nem folytathatjuk tovább-hihetetlenül könnyeden jöttek a számra a szavak. El megdöbbent, és láttam a szemében megcsillanni az első könnycseppet.
-De, de, Lou... Mi... Miért?-remegett a hangja.  Fel sem merült, hogy esetleg viccelek. Tudja, ezzel sosem viccelnék.
-Menjünk sétálni és elmesélem-felálltunk és elmentünk már nyúlt volna a kezemért, de mikor látta, hogy nem viszonzom a mozdulatot, feladta. Furcsa lesz egymás nélkül.
-Nos?-kérdése hidegen visszhangzott a fejemben. Mit is akarok elmondani? Azt, hogy a fiúkat szeretem? Vagy azt, hogy igazából Nathant akarom magam mellé? Nem tudom. Gondoltam az elején kezdem. Megérdemli, hogy mindent tudjon. Ennyivel tartozom neki.
-Volt egy kapcsolatom, mikor a banda megalakult. Kelsey Hardwick személyében-El felszisszent. Tudta, hogy jártunk, mert elmondtam neki, de részleteket sosem közöltem vele.
-Nagyon szerettem. Az életemnél is jobban. Megkértem a kezét, és igent mondott. Három hónapra rá megcsalt Tommal. Így romlott meg a kapcsolatunk a bandával. Miattam utáltuk őket. Én pedig összetörtem, minden nap ittam, aztán jöttél te.
Eleanor figyelmesen hallgatott, és utolsó szavaimnál elmosolyodott. Nem szólt közbe, tudta, ezt senkinek nem mondtam el egészen. Ennek így kellett történnie. El mindig is a legjobb tanácsadóm volt. Biztosra veszem, hogy most is segíteni fog.
-Tudnod kell, hogy én tényleg azt hittem szerelmes vagyok beléd. De amikor lefeküdtünk, nem éreztem azt, amit addig mindig. Az elsöprő érzelmeket. Az csak szex volt, nem szeretkezés. Akkor jöttem rá, hogy nem vagyok képes szerelmes lenni. Nem mondtam el neked, és eljátszottam a szerelmest. Nem tudom miért nem vettem eddig a bátorságot, így többet fogsz szenvedni és azt nem akarom. Remélem, nem kívánsz most pokolra-jól tudtam miért most jött meg a bátorságom, és ezt is szándékomban áll elmondani neki, de csak miután feldolgozta.
-Louis, miért? Miért most?-tartotta magát. Mindig is erős nőkhöz vonzódtam, akiket nem kell vigasztalni, és El is ilyen. Szinte sosem láttam sírni. A szakítás kedvéért nem fogja összetörni az érinthetetlenség buborékját.
-Tudnod kell. Azt hiszem... szerelmes lettem-lesütöttem a szemem és nem tudtam folytatni. Komolyan ezt teszem vele? Nem szóltunk, csak mentünk, mentünk, majd jegesen feltette kérdését.
-Ki az?- Ki az aki jobb nálam? Szinte látta magam előtt a mondat végét.
-Megígéred, hogy senkinek nem mondod el?-rápillantottam és komolyan bólintott, maga elé meredve. Gratulálok Louis, forgasd meg a szívében azt a kurva kést! Vedd el tőle azt, amit tőled is elvettek!
-Nathan-megrendített a kimondott vallomásom, de valamilyen szinten jól esett. Kicsit még szoknom kell ezt, de alapvetően tetszik. Nem tudom, hogy az tetszik-e, hogy szerelmes vagyok, vagy az hogy Nathan a kiszemeltem.
-Hogy mi? Oké, komolyan Lou, ki az?-nevetett, gondolom azt hiszi csak Őt akarom megviccelni, hogy jobb kedve legyen.
-Komolyan mondtam. Kérlek, ne nevess ki! Ez nekem nagyon fontos!-kicsit lekorholtam, mire megszeppent. Nagy szemekkel nézett rám, majd körbe. Egy pad felé vette az utat és levetődött rá. Követtem és leültem mellé. Megfogtam a kezét és megszorongattam. Hatalmas szemivel kémlelt engem, és értetlen tekintete hitetlenségéről árulkodott.
-Ez nem lehet igaz... - suttogta. Valószínűleg én is így reagálok ellenkező esetben. Kiderül a párunkról, hogy meleg.
-De az.
-És... Boldog vagy? Mármint... Hogy jöttél rá egyáltalán? Ez nem olyan dolog, hogy hopp, egy csapásra ilyen leszel.
-Amikor kibékültünk, akkor jöttem rá, hogy valami furcsa módon a közelében mosolyogni támad kedvem. Aztán elmentünk bulizni és... mi...-rettenetesen elpirultam, mintha újra tizenéves lennék, és az anyukámnak kéne bevallanom, hogy tetszik egy lány.
-Mit?-El kíváncsi hangja még jobban megpirította az arcomat.
-Ömm... Szóval csókolóztunk és... kiszívtam a nyakát-konkrétan bevallottam, hogy megcsalom. Nem mertem rá nézni, de el tudtam képzelni, ahogy tátott szájjal bámul rám.


-Louis, ez... De ez fantasztikus! - felvisított én pedig rákaptam a tekintetem.
-Miért is?- értetlenkedtem. Eddig szomorú volt, aztán hitetlen, most meg itt örülködik, miközben én próbálok nem teljesen beleesni Nath-be.
-Azért, mert ez azt jelenti, hogy megtaláltad az igazi önmagad. Engem nem zavar, hogy így találta meg magad, ha neked jó nekem is. Majd valahogy megoldom. De ha csókolóztatok, ez tudod mit jelent? Azt, hogy Ő is érez valamit!
-He? Részegek voltunk! Ez nem jelent semmit!-ellenkeztem.
-Ugyan! Lou, a részegek igazat mondanak. Oké, csókolózni szoktak berúgva, de még beállva se hagynám egy számomra érdektelen fiúnak, hogy kiszívja a nyakam. 
-El, Nath a lányokat szereti-pukkasztottam ki a romantikus buborékot, amiben El gondolkodik.
-Ne higyj nekem! Bármi megtörténhet, ha hiszel benne!-kacsintott, majd egy arcra puszival elbúcsúzott. Furcsa, milyen könnyen túltette magát a szakításon. Feltételezem otthon mindent lerombol, és mindennek elhord majd. De tudja, hogy most szükségem van minden támogatásra. Hiszen rajta kívül senki nem tudja. Eleanor tényleg a legjobb barátaim közé tartozik, és még mindig bízok benne, hogy nem kürtöli szét a titkom. Egy kis hiszti, és lenyugszik. Nem egészen hittem neki. De legalább most van egy kis reményem. Talán lehet valami belőlem, a szerencsétlen romhalmazon kívül.


3 megjegyzés:

  1. Imádom gyerekek komolyan el se tudom mondani engem mindenki hülyének néz de én imádom a blogot és Louthan shipper vagyok és imádok az lenni *-*
    kérem most a kövit xddd

    VálaszTörlés