Bocsánat és Blog

Ahogy a cím is elárulja, bocsánatot kérni jöttem. A helyzet az, hogy meg akartam magyarázni már egy ideje, miért is nem írok új részt. Nem is az idő hiányom, hanem a történtek okozták a kimaradást. Édesanyám egy péntek este nem jött haza hozzánk, több hónapja eltűnt, nem tudjuk mi történt. Sajnos a lelki állapotom nem volt fényes, sok dolog jött egyszerre és nagyon elfáradtam lelkileg. Nem tudtam rendesen tartani magam minden szinten, de most, hogy kilábaltam a saját gondjaimból, erőt vettem a magyarázkodásra. Nem várok semmit, csak tudatni akartam veletek a tényt, hogy akit érdekel, tudjon róla mi is történt velem. Azonban történt pár jó dolog is velem mostanában, ugyanis ezt a bejegyzést már a messzi Új-Zélandból írom. Megkezdtem csereévemet, amiről ha szeretnétek olvashattok a következő címen: http://kiaoramyfriend.blogspot.co.nz/
Továbbá ezt a blogot nagyon szeretem, így szándékozom folytatni. Adjatok egy kis időt, hogy belerázódjak az életembe és elkezdek újra írni! Minden esetre köszönöm a támogatást és az érdeklődést!

Kia Ora mindenkinek! <3

~34~

34

Louis

- Oda tedd be! Ne oda! Istenem, Harry! Add ide, majd csinálom én!

Elkerekedett szemekkel hallgattam, ahogy Jess és Harry bent beszélnek, felettébb ingerülten. Ezért nem szabad sosem hallgatózni! Sosem! Csak beakartam szólni nekik, hogy itt vagyok, és hogy Nathan nem sokára csatlakozni fog hozzánk.  Ekkor figyeltem fel a hangokra a szobából és úgy döntöttem elszórakoztatom magam, bár inkább elszörnyedtem és botránkoztam a hallottakon.

- Figyelj, te akartál gyereket. Viszont ezt én akarom csinálni, mert vele úgy is te fogsz foglalkozni.

- Jó, de gyorsabban csináld, mert alig várom, hogy elnevezhessem a kicsit. Ha ezzel nem végzünk gyorsabban, sosem jutunk el a szülésig – hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerekedtek el a szemeim, ahogy hallgattam Jess mérgelődését. Gyerek? Szülés? Miről maradtam le?

-Mit szólnál, ha ide raknám, ide meg valami mást? – ebben a pillanatban kíváncsiságom legyőzte undoromat, és belöktem az ajtót. Meglepetésemre, és talán még örömömre is, nem olyan helyzetben találtam őket, mint amit vártam. Harry asztala mellett ültek, Jess Harry ölében, utóbbi kezében egér és Simseztek Hazza laptopján.

-Szia Louis! – köszöntött Jess egy mosollyal és furcsálló pillantásokkal méregetve.

-Csá Lou! Mi szél hozott erre? Sikerült kibékülni… - ekkor már tényleg rám fordította teljes figyelmét, a gépről leemelve tekintetét rám pillantott, majd huncut mosollyal fejezte be mondanivalóját – Nathannel? De a hajacskádból ítélve egész jól sikerült a békülés.

A hajamhoz kaptam és rohantam is az első tükörhöz, ami történetesen Harry szekrényén volt. Amint végig tekintettem magamon, semmi árulkodó nyomot nem véltem felfedezni. Egészen addig, amíg a hajamra nem néztem, és elszörnyedve beletúrtam. Finoman szólva, kicsit zihált volt a barna valami a fejemen, amit régen hajnak neveztem. Ezután csak egy pillanatra kalandoztam el, arra gondolva, vajon Nathan haja milyen állapotban lehet. De ez is elég volt, és másodpercek leforgása alatt hatalmas vigyor kanyarodott az arcomra.

- Jó, értjük, hogy Nath jó az… orális szexben. De… - mielőtt Jessica folytathatta volna, Harry közbevágott, miközben egy idióta módjára vigyorgott.

- Családi erény – ezért a kommentért pedig kapott 3 másodperc síri csöndet, majd egy hatalmas csattanást az arcára.

-Jézusom, Harry! Még egy ilyen, és megölöm a Simedet! – Jess durcás fejet vágott, míg Harry fájdalmasan megdörzsölte a pofon helyét.

- Csak azt ne! Bocsánat! Esedezem, ne öld meg Clarkot. Most fog gyermeke születni Úrnőm!

Ezen név hallatára bekúszott az agyam valamely sötét, távoli helyére egy kérdés, hogy vajon esténként is így szokta-e nevezni a lányt. Saját gondolataimon kuncogva hallgattam tovább egyre érdekesebb beszélgetésüket.

-Ja. Az én gyönyörű Melindám fogja szülni neki, és amint megszülte a porontyot, elválik és viszi a vagyont meg a gyereket – Jess visszatért a játékhoz, amit Harry egy egész ügyes mozdulattal újra megállított, és lefogta… barátnője (?) kezét. Esküszöm, előbb tanulom meg az atomfizika törvényeit, mint hogy rájöjjek, mi a fene folyik ezek között.

-Nem tenné meg vele. Túlságosan szeretik egymást. Amúgy is, a gyerek a legfontosabb. Kell neki egy férfi kép, és ki lenne alkalmasabb?

-Bárki! – Jess felnevetett és nyomott egy puszit Harry arcára, aki ennek hatására mosolyogva elhallgatott és az ölében ücsörgő lányra döntötte a fejét, úgy, hogy velem is szemkontaktust tudjon tartani.

-Szóval. Azt akartam kérdezni, hogy de mégis hogy békültetek ki? Részleteket!

-Hát… Elmentem, elmagyaráztam neki a dolgokat, hogy sajnálom, meg a szokásos bla bla bla, aztán smároltunk egyet, de ott volt valami haverja. Valami eszeveszettül rámászott, én meg kicsit féltékeny voltam, aztán nem is tudom. High School Musicalt néztünk, és kicsit egymásra akaszkodtunk közben, a barátja meg lelépett. Aztán egyik dolog követte a másikat, és most itt vagyok. Mellesleg szerintem ma eljön és beszél veled Jess. Nagyon jó módszerem van arra, hogy rávegyek embereket dolgokra. Megköszönheted – mosolyogtam ártatlanul, mire Jess a nyakamba ugrott. A szó legszorosabb értelmében.

-Nagyon köszönöm – suttogta a fülembe.

-Szívesen! – mormoltam szőke fürtjei közé.

*

-Van itthon valaki? – hallottam a földszintről Nathan kiabálását, és abban a szent minutumban kikeltem az ágyból, le a lépcsőn, át a konyhán és már a nyakában is voltam. Egész későn jött, már délután öt is elmúlt már. Halálra untam magam. Egy ideig elfoglaltam magamat Harryékkel, de ők egész hamar átváltottak erre a járás vagy mi dologra és nyalták egymást az idő nagy részében, szóval inkább leléptem a gyertyatartó szerepből. Játszadoztam kicsit a gitárommal, hozzátettem pár sort egy készülő dalomhoz, amit elég titkos, mivel gyakorlatilag az a címe, hogy Secret. A számot a kapcsolatom ihlette Nathannel, és arról szól, hogy mennyire fájdalmas, ha nem mutathatod meg a világnak, ha szeretsz valakit. Valószínűleg mindenki Larry dalnak fogja hinni, de a lényeg, hogy én tudom kiről írtam, és talán jobb is, ha azt hiszik Larryről szól, mert akkor nem kezdenek gyanakodni másra.

-Én is örülök neked Lou, de leszállnál rólam? – nevetett szorításom alatt, és letolt magáról. Egy puszit nyomtam a szájára és istenem, az érzések, amik mai napig eltöltenek az ajkaival az enyémeken, egyszerűen csodálatosak. Annyira jó érezni újra, hogy valakihez tartozom, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem. Kelseyvel is meg volt a zsongás, meg a pillangók, meg a felhők felett három méterrel érzés, de az abba maradt pár hónap múlva, és csak bizonyos időszakonként jött újra elő. Most viszont masszívan tart, 7 hónap és körülbelül 2 hét után, még mindig összekuszálódnak a gondolataim, és felborul egy lepkeház a gyomromban, amikor vele vagyok. Ez pedig így van jól.

-Igen, persze. Csak, uhh… Nagyon szeretlek! – még egy puszit tapasztottam a szájára, de ezúttal egy visszafogottabb csók kerekedett belőle.

-Beszélni akarok a húgommal – lihegte a levegőhiánytól, én pedig leheletemet vesztve bólintottam, és az emelet felé biccentettem. El is indult, én pedig formás fenekén nyugtattam a szememet. Ajkamba harapva élveztem a látványt, ahogy elriszál a lépcsőig. Tudom, nem tenne ilyet, de… Amikor én ott vagyok a közelében, mindig felhívja a figyelmemet magára. Önző dög. Pár másodperc mélázás után utána iramodtam, önkényesen eldöntve, hogy én is velük akarok lenni. Mikor utolértem, már Jessel álltak a folyosón és az arckifejezésük alapján úgy véltem, tényleg ott kell lennem, nehogy megint úgy végezzék, mint legutóbb. Nathan kicsit dühösnek tűnt, Jess pedig szomorúnak. Ha pedig ez a kettő találkozni fog, nagyon nagy veszekedés lehet belőle.

-Héj, én is megyek! – jelentettem ki hangosan, mire a kettő rám nézett, és mielőtt Nath tiltakozhatott volna, behúztam mind kettejüket a szobámba és az ágyhoz taszítottam őket.

- Rendben, itt vagyunk, csak ne lökdöss! – azonnal levettem a kezem Nathan derekáról, és Jesshez fordultam.

- Szóval, most hogy itt vagyunk, nyugodtabb körülmények között mondhatod el a bátyusnak, mi van az egész… üggyel, ami veled történik, történt. Én pedig itt leszek, és vigyázok, nehogy megint halálos veszekedés legyen belőle.

Így lett az a vége mindennek, hogy Jess, Nathan és én ültünk az ágyon és halkan beszélgettek. Jess elmesélte Nathnek, miken is ment keresztül. Milyen elhagyatottnak érezte magát, míg befejezte a sulit. Aztán arról, hogy hazahordott minden fiút, vagy felment hozzájuk, mert egyszerűen függő lett és nem tudott leállni. Aztán mikor sikerült neki, egyszerűen csak elkezdett játszani a fiúkkal. Sosem akart senkitől semmit, és ezért is nem akarta elmondani Nathannek, hogy miket csinál, mert bár nem szégyelli, tudja, mit gondol erről a bátyja. Nath elfogadta. Mást nem igazán tehetett volna. Az időt nem lehet visszaforgatni, bármennyire is szeretnénk. Jess megtörtsége láttán Nathan egyszerűen átölelte a lányt, és az szótlanul magához szorította. Kicsit… Nagyon meghatott a jelenet, ahogy a két

testvér összeborul, és halkan bocsánatot kérnek a viselkedésükért. Én ennyit akartam egyedül. Hogy végre nyugalom legyen.

-Mivan Harryvel? – szakítottam meg a pillanatot, mire Jess elhúzódott bátyjától és kínosan lenézett a kezére.

-Hát, nem tudom. Nem járunk, meg semmi ilyen, csak elvagyunk. Tudom, ezt nem tartjátok jó ötletnek, de semmi bajunk nem lesz egy kis mókától.

-Csak nehogy egyikőtök jobban sérüljön, mint kellene – mormogta Nathan, még mindig nem túl lelkesen a gondolattól, hogy Harry kavar a húgával. Pedig egy ideje folyik ez a dolog.

-Nem fog. Mégis… mitől? – mosolygott testvérére a lány. Nath egy halvány sóhajjal lezárta a témát és pár utolsó szó után Jess elhagyta a szobát. Kettesben maradtunk.

- Most mit csináljunk? – kérdezte mosolyogva.

- Mit szólnál egy kis összebújáshoz? Nem igazán van kedvem most semmihez.

Beleegyezett, és egymáshoz bújtunk az ágyon. A vállamra hajtotta a fejét, az ujjaimmal játszott, amíg és a haját simogattam a másik kezemmel. Minden békés volt, talán túl békés is. De jó volt csak úgy lenni egy kicsit a világban, mindenféle szabály nélkül, csak és kizárólag szeretettel körbe véve.

-Tudod, én tényleg nagyon… kétségbeestem miután megcsókoltál – törte meg Nathan a csendet. Meglepetten nyitottam nagyobbra szemeimet.

- Ez most…

-Csak eszembe jutott erről az egészről, hogy Jess milyen elhagyatottnak érezte magát, és úgy érzem nekem is ki kell öntenem a lelkem valakinek.

-Akkor… hajrá! – mondtam, mire belevágott.

-Nem is tudom, mindig volt benned valami, ami kicsit vonzott. Mikor barátok voltunk, annyira… Lenyűgöztél, nem is tudom, ez most annyira kínos – feszülten felnevetett, mire csak mosolyogtam, és egy kósza puszit nyomtam a fejére.

-Szóval, mindig is bejöttél, de volt pár nagyon kemény ügyem. Nem csak a Jeremys téma, bár nagy szerepe volt benne. Ugyanis miután kigúnyolt mindenki előtt, szégyelltem magam, rettenetesen. Hetekbe, hónapokba telt, mire kibékültem azzal, aki vagyok. Elkezdtem pasizni, de elszaladt velem a ló, összevissza voltam mindenkivel, gondolkodás nélkül ágyba bújtam bárkivel. Kezdtem megijedni magamtól, és egy idő után elhatároztam, hogy nem leszek többé meleg. Eszembe jutott, Jeremy után is milyen tökéletesen tettettem a heterót, tehát nem lehet nehéz tényleg azzá válni. Barátnőket szereztem, meg minden. Próbáltam elfelejteni mi voltam, próbáltam elfelejteni Jeremy gonoszságát, de minél jobban próbáltam, annál jobban… Annál jobban beleéltem magam az érzésbe, amikor ott álltak, nevettek rajtam, gúnyoltak, és az egész… az egész világom kezdett megint összeomlani és közben ott volt a banda, meg te és minden olyan sok volt… – megremegett a hangja, és halkan szipogott egyet. Olyan érzés volt ez, mintha letörtek volna egy darabot a szívemből. Finoman felé hajoltam, és láttam a könnyeket a szemében, amik csak úgy csillogtak gyönyörű kék szemeiben, amik olyan sok szomorúságot és szenvedést rejtettek, amit nagyon ritkán láttam még ember szemében.

-Cssss drágám! – nyomtam egy puszit a homlokára, és finoman letöröltem az arcáról pár elszabadult könnycseppet – Sajnálom, hogy akkora seggfej voltam. Barátok voltunk, a legjobbak. Megérdemelném, hogy ezek után ne szeress viszont. De nem lehetek elég hálás azért, mert mégis teszed – egy csókot nyomta a szájára, amit boldogan viszonzott, nyakamat átölelve közelebb vonva magához. Pár perc után elhúzódott és kicsit lihegve folytatta a mondanivalóját.

-Mindent próbáltam, hogy heterónak tűnjek, aztán egy gyenge pillanatomban bevallottam a fiúknak, hogy meleg vagyok. Amit elég gyorsan megbántam, hozzáteszem. Bár most már nem zavar, de mielőtt összejöttünk volna, nagyon mérges voltam magamra azért, mert elmondtam nekik. Kicsit jobban lettünk, mikor kibékültetek velünk, aztán jött a löket, miszerint megcsókoltál, utána pedig kerültelek, mint egy leprást. Visszahoztad a vonzalmamat a férfiak iránt, és nem találtam helyesnek, hogy a barátomba legyek szerelmes. De megtörtént, én pedig minden létező úton büntettem magam. Éheztem, túledzettem magam. Nem akartam magam lenni. De megjavítottál. Szóval… Nem csak neked van miért hálásnak lenned – egy leheletnyi puszit nyomott az orromra, és halványan mosolygott,

- Sosem… Sosem mondtad mit éreztél pontosan. De örülök, hogy elmondtad és muszáj közölnöm veled, hogy mostantól nem fogod magad sosem ilyen borzalmasan elkeseredettnek érezni, ugyanis addig foglak untatni a szeretetemmel, hogy a végén a világ végére fogsz kívánni – mosolyogtam rá, a szívem legteljesebb mosolyával. Ő pedig viszonozta egy szintén szívmelengető, imádni való mosollyal és halvány pírral az orcáin. A nyakába temettem az arcom, és gyengéd csókokat nyomtam rá, végig a vékony és érzékeny bőrön. Nathan sóhajtott alattam, ahogy hajamba túrt és élvezte, ahogy gyengéd mozdulataim átjárják egész lényét. Semmi erotikus nem volt az egészben. Csak azt akartam, érezze mennyire imádom őt, és hogy nincs többé oka félni. Mert én itt vagyok neki, és tűzön vízen átmennék, csak hogy még egyszer láthassam a gyönyörű mosolyát, és hallhassam, ahogy azt mormogja a fülembe reggelente, hogy szeretlek. Hogy kiengesztelhessem, amikor kis semmiségek miatt haragszik meg rám. Nem tudom mi ütött belém, de ezek a gondolatok olyan gyorsan rebbentek végig a gondolataimon, és olyan intenzíven, hogy szinte beleszédültem.

-Lou! – Nathan halkan mormogott alattam, egy kissé erősebb szívásra reagálva. Huncut mosoly jelent meg arcomon, és visszahajoltam a ponthoz, amit előbb cirógattam a számmal, és finoman szívogatni kezdtem. Mégis, valahogy olyan erősre sikeredett az akcióm, hogy Nathant nyakát egy sötét piros folttal ajándékoztam meg, ami egész biztosan lilába fog fordulni és jó ideig díszíteni fogja a fiú nyakát. De mint akit egyáltalán nem izgat, Nathan belemarkolt a hajamba, és kiadta az utasítást, miszerint:

-Louis, azt akarom, hogy tégy magadévá most azonnal, úgy, mintha ez életed függne tőle! – mélyen a szemembe nézett, mire én lehajoltam, és egy mély, izgató csókkal válaszoltam kérésére. Mert igazán? Ki vagyok én, hogy ellent mondjak szívem választottjának?

IMPORTANT AND MAYBE HELPFUL THINGS RIGHT THERE!

*Yass, most ide írtam, mert.... így volt kedvem? Nem is tudom hol kezdjem. Én annyira, de annyira DE ANNYIRA hálás vagyok mindenkinek, de tényleg mindenkinek aki még ilyen szörnyű 1 hónapos adagolással is követi ezt a valamit, amit csinálok, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Deee 13000+ felé járunk, ami számomra tökéletesen kielégítő, sőt, több mint szuper. Igazából nem igazán vannak okaim arra, miért nem írok. Én tényleg szeretnék, de... van pár dolog, amit el kellett intéznem mostanában. Először is... Csere - MUTHERFUCKING - diák lesz Ausz -

MOTHERFUCKING traliában és lehet, hogy senkit nem érdekel, de én megosztom, mert az olvasóim vagytok és én biztos vagyok benne, hogy a legcsodálatosabb emberek a világon :)))) Szóval elzsalok egy évre, DE ha akarjátok, olvashatjátok tovább a szerencsétlenkedéseimet az írással egy blogon, amit az ott töltött évemről fogok készíteni. Nagyon várom már!! Másrészt a suli elég nehézkes, bár azt hiszem mindenkinek.Nos, ennyi lennék. Ja, és mostanában szembe néztem - mármint nem csak mostanában, de most jutott eszembe ez az ötlet - sok problémával. Szóval ha bármi problémád van azzal, hogy elfogadd magad, vagy bármi ilyesmi, gondolj arra, milyen nagyobb problémák is akadnak a tiédnél. Sokan küzdenek ezzel a problémával és ha csak szeretnétek valakivel beszélni, engem úgysem ismertek, tehát nyugodtan írhattok nekem BÁRMIRŐL, amiről akartok. Itt az email címem: itsabelievedreamer@gmail.com .

Ezt csak azért mondtam el, mert tisztában vagyok vele, milyen sok dolgot tartanak magukban az emberek, és milyen nehezen nyílnak meg a problémáikkal kapcsolatban. Talán az, hogy nem ismertek, de talán egy kicsit mégis, megkönnyítené a dolgot számotokra. Ez lehet, hogy hülyeség, de én szeretnék segíteni. Mert rosszul érezni magunkat a saját bőrünkben - bármi miatt is - egy rohadt szar érzés. És a beszélgetés segít. Persze nem csak ilyen témában írhattok, én bármire szívesen válaszolok, mert... Beszélgetni jó dolog, és sokaknak nincs kivel. Ennyi lettem volna, remélem nem voltam nagyon para, nem vagyok pszicho, csak segíteni szeretnék. Viszlát legközelebb :)

Úgy érzem magam, mintha barátokat próbálnék találni, valami rémesen elkeseredett módon, de vannak barátaim, esküszöm xdd

~33~

CSodálkoztok mi? Részt hoztam? Ne!!! De mégis :D

33

Louis

Boldog voltam, hogy Nathan megbocsájtotta nekem a hülyeségeimet. Abban a hitben voltam, hogy elküldi Marcust, és kettesben lehetünk egy kicsit. De nem így tett. Semmi bajom nem volt a taggal, jó fej volt, vicces és nem mellesleg Nate egyik legjobb barátja. Nem bunkózhattam vele. Nem is akartam volna, de Nathan nagyon furán viselkedett. A vállamnak döntötte a hátát, a lábát pedig Marcus ölébe pihentette. Folyamatosan belső poénokkal szórakoztatták egymást, bennem pedig elkezdett épülni a féltékenység.

-Marciiii – nyújtotta el a becenevet – Mit szólnál két jegyhez Lou cica egy koncertjére? Tudom hogy vannak barátaid akik odalennének egy ilyen ajándékért! Pár hónap és – felpillantott rám, mire én meglepetten néztem le rá. Nem mintha zavarna, ha elhív valakit a koncertemre, csak nem igazán kérdezte meg ez előtt.

-Öm... Ha Louis nem bánja – nézett rám hálásan. Bólintottam, erre Nath felugrott, nyomott egy puszit az arcomra és Marcus ölébe ugrott. Nem értettem miért neki örül ennyire, mikor nekem kéne hálásnak lennie. Nem mintha zavart volna, ahogy Marcus ölében ül. Mert egyáltalán nem.

-Akkor mehetünk együtt, és bámulhatjuk Lou formás fenekét – kuncogott és Marcus kínosan felnevetett. Nathan a füléhez hajolt, súgott bele valamit, mire Ő elpirult és miközben visszasuttogott valamit az én Nathanöm fülébe, a kezem ökölbe szorult, és kellemetlenül elnéztem más irányba. Tudom milyen Nath barátjának lenni. Mindig behatol a személyes teredbe, és kellemetlen dolgokkal cseszeget. De nem hittem volna, hogy előttem is így fog viselkedni másokkal.

-Képzeld Lou! – Nath felé fordultam, és meglepődve láttam, ahogy Marcus ölében csücsült, lábát pedig a kanapéra fektette. Kicsit úgy viselkedett, mint egy vérbeli ribanc.

-Mit? – vetettem oda idegesen. Nem kívánom senkinek ezt a helyzetet. Legszívesebben megvertem volna Marcust és ordibáltam volna egyet Nathannel.

-Marcust egyszer részegen lepippantottam egy buliban és mikor reggel mellette ébredtem egyikünk se emlékezett arra mi történt – mindketten felnevettek. Talán a régi „szép időkön”, de lehet, hogy a kiábrándult arckifejezésemen.

-Csak hülyéskedik – vágott közbe a nevetgélésbe Marcus – Emlékezett. Én nem emlékeztem és Ő magyarázta el mi a helyzet. De az biztos, hogy úgy csinálja, ahogy kevés lány a szakmában.

Nathan elpirult, én pedig égtem a féltékenységtől. Nem akartam elárulni magam, ezért inkább egy hamiskás nevetést eresztettem el és kínosan elfordultam.

-Nézzünk valamit! – ajánlotta fel Nathan és rögtön rohant is a DVD-s polchoz. Rövid válogatás után visszatért egy High School Musical lemezzel.

-Komolyan ezt akarod nézni? – ábrándultam ki teljesen. Felnőtt emberek vagyunk, könyörgöm!

-Igen, mert tudok belőle egy csomó dalt meg táncot. Na, kééééérleeeeeek!

Sóhajtva belenyugodtam a sorsomba. Nathan bekucorgott közénk és hárman néztük, ahogy már az első pár percben elindul a dalolás. Nate halkan dúdolt a színészekkel. Komolyan nehezen hittem el. hogy Nathan ezt élvezi, de megmagyarázta azzal, hogy Jessel ezerszer látta és megragadt benne a szöveg. Jó indulattal elhittem neki, amit mondott. Bár megingott a hitem, amikor felpattant és együtt táncolt a szőkével... Azt hiszem Sharpaynek hívják.  Azt viszont be kellett vallanom, hogy amikor hátat fordított nekem, nem tudtam levenni a szemem a seggéről. Velejéig romlott ember vagyok, tudom. De ahogy a csípőjével körzött, az megindította bennem a lavinát. Kellemetlenül mocorogtam, hallottam, ahogy Marcus nevet rajtam. Nate megfordult és elvigyorodott és bemászott az ölembe. Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy szájával formálja a dalszövege, de közben a szemét végig az enyémen tartotta, és kihívóan bámult rám. Én pedig kanos voltam, így nem bírtam magammal és egy csókot nyomtam a szájára, amiből az lett, hogy lenyomtam a torkán a nyelvem, Ő pedig hozzám dörgölte magát és a csókunkba mosolygott, mikor érezte merevedésemet.

-Ömm.... Asszem jobb, ha megyek – Marcus felállt és villámgyorsan összeszedegette a cuccát. Nath elmormogta neki, hogy majd találkoznak még és amint az ajtó becsapódott még jobban nekem ugrott. A nyakamba dörgölte a fejét, és végig csókolta a bőrömet, finoman bele-bele szívva. A pólóm alá simította a kezét, és egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, ahogy tétovázás nélkül kikapcsolta a nadrágomat. Megemeltem a csípőmet és letoltam magamról az alsómmal együtt. Nate ekkor felállt az ölemből és megragadta a kezemet. Miközben elhúzott, lerugdostam magamról a nadrágomat. Pont időben, mert a következő másodpercben már a falnak voltam nyomva.

-Megmutatom neked, miért vagyok én a legjobb passzív! – suttogta a fülembe, és térdre ereszkedett előttem. Lenéztem rá és láttam, ahogy megnyalja ajkait. Kezével végig simított ágaskodó szerszámomon és végig puszilgatta hosszomat, majd a heréimet is kényeztette, míg férfiasságomat simogatta.Tényleg jó volt, mert máris kőkemény voltam, pedig a lényegbe még bele sem kezdett. Morgott valamit, amit nem értettem, de nem is érdekelt. Beletúrtam selymes barna hajába és erősen meghúztam. Vette a jelzésemet, és nem sokára megéreztem meleg, nedves ajkait körülöttem. Megint lenéztem rá, és kék szemeivel engem nézett, miközben hosszam eltűnt a szájában. Ösztönből, gondolkodás nélkül löktem egyet a csípőmön, és makkom ezzel érintette a torkát. Hatalmasat nyögtem, és Nathan morogni kezdett. Fenn akadt a szemem, és tovább hullámzott a csípőm. A lányok akikkel eddig ezt csináltam mindig felállt, felpofozott és azt mondta nem pornó színésznő, aki megállás nélkül bírja, ha szájba rakják. Hát, Nathan bírta. Méghozzá nagyon jól. Még arra is telt neki, hogy finom rezgés hullámokat küldött végig férfiasságomon. A falnak döntöttem a fejem, és nyögve élveztem kényeztetését, amit azzal fokozott, hogy pólóm alatt simogatta a felső testemet. Apró szikrák futottak végig rajtam érintéseire. Élveztem, hogy még ezt a helyzetet is én irányíthatom. Nate abban a ritmusban szopott, amiben én irányítottam és nyelvével teljesen körül vett. Úgy elolvadtam a szájában, mint egy jégkrém a nyári napon. Mosoly kanyarodott a számra, mikor éreztem milyen közel is vagyok már. Mosolyom azért is volt ilyen széles, mert tudtam, Nate be akar indítani, hogy megfektessem. De ez nem fog megtörténni. Most Ő fog egyedül dolgozni, értem. Mert én úgy döntöttem megérdemlem ezt a kis bosszút azért, amiért ilyen féltékennyé tett.

-Nate, béjbi, közel vagyok... - nyöszörögtem fogaim közül, mire kivett szájából, és kezével folytatta a munkát és kinyitotta a száját. Tudtam mire készül, ezért nem tudtam levenni a szememet róla. Alig hittem el, hogy tényleg megcsinálja, de mikor egy hatalmasat nyögtem, és élvezni kezdtem, a szájába és az arcára irányította a spermámat. Nem tudtam levenni a szememet a fiúról, aki mosolyogva, szemét becsukva élvezte, ahogy meleg nedvem beborítja arcát és még a hajába is került belőle. Mikor már lenyugodtam, légzésem is lelassult, Nate szép lassan letisztogatta arcáról a kis kirohanásunk eredményét és végig a szemembe nézett. Mikor nagyjából végzett, felhúztam a földről és a falhoz nyomtam. Számat az övére nyomtam, és egy érzéki csókkal köszöntem meg fáradozásait, amit Ő a hajamba túrva élvezett.

-Mit szólnál, ha fent folytatnánk? – suttogta, szemében remény csillogott. Mosolyogva eltoltam magamtól, és a nadrágomhoz sétáltam.

-Kicsit elfáradtam. Haza kéne mennem. Holnap gyere át, és beszélgess Jessel. Addig nem kapsz meg, míg nem intézed a dolgokat a húgoddal. Mellesleg – bekapcsoltam a nadrágomat és a lefagyott Nathanhöz léptem, és utolsó puszit nyomva a szájára – mosd meg a hajad. Kicsit olyan lettél – kuncogva néztem, ahogy a hajához nyúl. Kilépve az ajtón még hallottam, ahogy magában morgott valamit, de gyorsan elslisszantam, mielőtt kitalál valamit, amivel ott tart. Ezzel a kis akciómmal lehet, hogy egyben bosszút álltam Nathanöm és ki is békítettem a húgával. Az már csak mellékes, hogy rettenetesen kielégültem.

~32~

 Üdvözletem! Tudom, rég volt rész, de remélem nem haragszotok (nagyon). Iszonyatosan kevés időm van, főleg, hogy most elindult egy nagyon fontos dolog az életemben, amire kicsit több időt kell szánnom. A másik pedig az, hogy bármikor leültem írni, ott kötöttem ki, hogy Youtubereket kezdtem nézni ÓRÁKON keresztül. Szóval nagyon sajnálom, ez a rész már vagy egy hónapja készül, és még mindig nem érzem elég jónak. Nos, JÓ SZÓRAKOZÁST!

32

Louis

 Eltelt három hosszú nap. Az első nap után tett próbálkozásaimat, hogy megbékítsem Nathant telefon üzeneteken keresztül, végül feladtam. Szarul éreztem magam, és valami iszonyatos módon hiányzott, de hagytam Őt tombolni. Joga volt ezt tenni, megérdemeltem. De olyan őrülten magam mellett akartam tudni, hogy már szinte fizikai fájdalmat okozott. Az sem segített a dolgokban, hogy Harry és Jess bimbózó kapcsolatát nézhettem sorozat-szerűen vázolva. Először még csak gyanúsak voltak. Az első reggelen ugyanis Jess Harry ruháiban volt. Ha pedig ez nem lett volna elég árulkodó, Harry olyan boldognak tűnt, amilyennek mostanában nem láttam. Ez nem zavart volna, sőt! Valahol örültem neki, hogy Harry kicsit boldog végre. Csak az a probléma, hogy Nathan azért lett mérges és azért vesztünk össze, mert én melléjük álltam és most ők egyre közelebb kerülnek. Napközben nem tudtak nem egymással foglalkozni. Nem csókolóztak, sőt szinte semmi romantikus mozzanatot nem tettek egymás felé, de láttam rajtuk valamit. Nem tudom pontosan mi is az, de ugyanazt látom Nathan szemében, amikor rám néz, mint Harryében, amikor Ő Jessre. Ez pedig annyira nyilvánvalóvá teszi a dolgokat, hogy szinte már fáj. A második napon stúdiózni indultunk volna, de Harry megcsúszott a készülődésben. Csak szólni akartam Neki, hogy indulnunk kéne, így rájuk nyitottam egy kissé kompromittáló helyzetben. Ezek után ma reggel már nem számítottam semmi meglepetésre. Igazából kételkedtem benne, hogy meg tudnának lepni bármivel is. Ezzel szemben, mikor délben kivánszorogtam a szobámból, a konyhában összefutottam Jessel. Ebben semmi furcsa nem volt, megszoktam, hogy mindenhol Ő van. A hatalmas csokor virág és a sütemény illat egyvelege viszont annál inkább idegen volt.

- Jó reggelt! - mondtam kétkedve, majd a tányérba nyúltam volna, hogy kiszolgáljam magamat a csokis finomságból. De mielőtt elvehettem volna egy darabot is, Jess élesen rám förmedt. Ijedtemben még a vérkeringésem is leállt egy pillanatra.

- Nem ehetsz belőle! - elvette a tányért, majd becsomagolta alufóliába - Csak akkor ehetsz ebből, ha elmentél bocsánatot kérni Nathanhöz. Megsütöttem neki a kedvencét, Harry átkutatta fél Londont a kedvenc virágjáért. Tehát most viszonzod a szívességünket és letörlöd ezt a világfájdalmat a fejedről. Elmész hozzá és bocsánatot kérsz, aztán tovább szerethetitek egymást azon az undorítóan őszinte módon, mint eddig!

Megdöbbenve néztem Rá és az említett tárgyakra. Mind miattam csinálták? Miattam fáradtak ennyit?

- Komolyan miattam csináltátok? - Jess elmosolyodott és közelebb lépve megölelt.

- Harry nagyon próbálkozik elfogadni téged. Kicsit segítettem neki, ahogy te is segítettél azzal, hogy kiálltál mellettünk. Most pedig menj, és hódítsd meg újra az idióta bátyámat! - szavai mögül kihallottam a szomorúságot és azt, hogy bár nem mondja ki, nagyobb részben Nathanért csinálta. Futólépésben indultam el a szobámba átöltözni. Miután rendbe szedtem magam, még borotválkoztam is egyet, jól tudva Nathan gyengéjét. Jessnek igaza volt. Muszáj volt visszakapnom Nate-et.

Nathan

Egy üres háznál nincs rosszabb érzés. Amikor ott van körülötted a sok felesleges tárgy, minden, amire szükséged van, de mégis úgy érzed, nincs semmid. Szükségtelen volt akár gondolkodnom is rajta, tudtam mit hiányolok annyira. De pár napig még nem akartam látni Louist, így elfoglaltam magamat valóságshow bámulással és rengeteg nasival. Aztán második nap szocializálódni akartam, így áthívtam magamhoz egy régi barátomat, Marcust. Ő arról híres, hogy Youtube videókat készít, amikkel szerény 3 millió feliratkozóra tett szert. Egy Londonban tartott díjkiosztón ismertem meg, ahol Ő is megjelent. A wc-ben találkoztunk, és miután segítettem neki kiszedni az öltönyéből egy foltot, örök rabszolgámmá avanzsáltam. Nos, ez így nem pontosan igaz, de a lényeg, hogy nagyon hálás volt, és utána összemelegedtünk – nem úgy, csak barátilag. Azóta tartjuk a kapcsolatot, és azon kevesek közé tartozik, akik tudják, hogy meleg vagyok. Amint megcsörrent a kapucsengő, egyenesen lerohantam hozzá és a nyakába ugrottam.

- Hello Nathan! Látom hiányoztam! – nevetett azon az idióta hangon, ami mindig mosolyt csalt az arcomra.

- Iszonyatosan! – vallottam be, majd beljebb tessékeltem és felmentünk a házhoz. Mivel, mint mindig, hűvös volt odakint, nem sokat totojáztunk és rögtön bementünk a melegbe. A nappaliba feküdtünk le a kanapénkra, majd Marcus egy kis kotorászás után kihúzott egy kamerát a táskájából.

- Sosem vlogoltam még veled, annak ellenére, hogy már egy jó ideje barátok vagyunk. Szóval, ha nincs ellenedre, kihasználnám a barátságunkat – vigyorgott rám, én pedig csak beleegyezően bólogattam. Adott nekem pár instrukciót, mintha még nem lettem volna eleget kamerák előtt és bekapcsolta a gépet.

- Megérkeztem az egyik legjobb barátomhoz! Srácok, bemutatom nektek a zseniálisan tehetséges és rettenetesen imádnivaló Nathan Sykesot! – a kamerát úgy fordította, hogy én is benne legyek. Szerepemnek megfelelően mosolyogva integettem és köszöntem.

-Meséljük el, hogyan találkoztunk! - rám nézett, én pedig közelebb csúsztam hozzá, hogy jobban látszódjam a kamerában - Szóval, éppen egy díjátadón voltunk, amikor magamra öntöttem valami levest és persze rögtön rohantam a wc-re, hátha ki tudom szedni valahogy – befejezte, és mivel tüntetőlegesen csendben maradt, folytattam a történetet.

-Én pedig pont bent voltam, láttam, ahogy szenved, és... Megtörtént a varázslat! Odamentem hozzá, és megkérdeztem segíthetek-e.

-Persze Én fel sem ismertem, csak mikor bemutatkozott. De akkor megakadtam a gondolkodásban, és megszólalni sem tudtam. Meghatározó élmény volt, hogy Nathan Sykes a gatyámat folttalanította – Marcus rám nézett, én mosolyogtam, és nem kétlem azt sem, hogy egy kicsit elpirultam. Azért ilyen lazán kevesen mondták még azt, hogy letisztogattam Őket.

-Nem csodálom, még mindig emlékszem a kétségbeesett fejedre – nevettem majd folytattam a történetet – Utána alig tudtál megszólalni, és csak hebegve tudtál összetenni egy mondatot.

-Mégis egész este dumáltunk. Azóta is az egyik legjobb barátom vagy – lenézett rám, én pedig visszamosolyogtam.

-Édes vagy! Te is az enyém! – nyomtam egy puszit az arcára, és Ő nevetve kikacsolta a kamerát.

-Olyan jól csinálod, hogy mellékállású youtubeos lehetnél – dicsért meg, és eltette a kameráját.

-Ja – elhúztam a szám – Feloszlatnak minket, szóval akár főállásban is csinálhatnám – Marcus átkarolta a vállamat és elmormogott egy káromkodást, és rádöntötte a fejét a vállamra.

-Mit fogsz csinálni? – kérdezte.

-Nem tudom. Gondolom dalokat írok, és megpróbálok egyedül boldogulni... De beszélgessünk valami másról...

- Oké. Van valakid, vagy még mindig a bulizós, egyéjszakás stílusban nyomod?

Sosem tudtam hazudni neki, és soha nem is akartam, de most mégis meggondoltam, hogy elmondjak-e neki mindent. Mert most nem csak rólam van szó. Végül mégis kiböktem az igazságot.

- Igazából, van valakim...- kínosan félrenéztem a hatalmas kék szempár elől. Most ki fog faggatni. Ha pedig elkezdek mesélni Louisról, akkor elsírom magam. Ezt pedig nagyon nem akartam.

- Igazán? - a hangjában huncut vidámság visszhangzott - És? Ki Ő? Hogy hívják? Mesélj! – lányosan felvisított, törökülésbe húzta a lábait és egész testével felém fordult.

- Ömmm.... Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek, amit itt hallasz, mert... Mert, hát, Ő híres és senki nem tudja, hogy meleg. Szóval, esküdj meg nekem, hogy nem mondod el senkinek, amit most hallani fogsz! - komolyra váltottam a hangsúlyomat, Ő pedig ünnepélyesen megesküdött a családjának összes élő tagjára, hogy csendben marad.

- Louis Tomlinson - mondtam határozottan egy sóhajtás után. Pár másodperces csend után olyan nevetés tört ki belőle, mint amilyet még sosem hallottam Tőle. Percekig nem tudtam mit mondani, csak néztem, ahogy sír a nevetéstől.

- Ezt nem mondod komolyan! Mond már el ki az! - mondta vigyorogva.

- Előbb mondtam! - erősködtem.

- Komolyan? Ugyanarra a Louis Tomlinsonra gondolunk? A One Directionből? Nem létezik!

- Pedig igen. Vele járok. Több mint fél éve együtt vagyunk - bár nem állt szándékomban, egy kicsit elmosolyodtam. Nem segíthetek az érzelmeimen.

- Jó ég! Ezt fel kell dolgoznom! - elképedten bámult rám, mintha nem tudná értelmezni a hallottakat.

- Hahó! Marcus! Annyira nem megrázó! – kuncogtam az arcát figyelve. Imádtam ezt a fiút, már a létezése örömöt okozott nekem. Még be is próbálkoznék Nála, ha nem lenne heteró, meg persze nem lenne mellettem Louis.

- Dehogy nem! El kell mondanod nekem mindent! Kezdjed az elejéről!

Én pedig meséltem. Elmeséltem egészen onnan, hogy Lou kibékült velünk, együtt ebédeltünk, én pedig határtalanul boldog voltam, hogy visszakaptam Őt. Aztán jött a buli, ahol egymásnak estünk, aztán szép sorban jöttek az események. Marcus elborzadva hallgatta a koplalásom és önmagam bántalmazásának történetét, amiket Louis miatt elkövettem. Csak hogy ne kelljen törnöm magam a dolgok megértésére kettőnk között. Aztán mikor végre összejöttem Louisval, Marcus arca az enyémmel együtt virult fel. Imádtam azt a különleges melegséget, ami elárasztott miközben taglaltam milyen édes volt velem Louis az elejétől kezdve. Hogy úgy kezelt, mintha én lennék számára a legfontosabb az egész világegyetemben. Én pedig pár pillanat erejéig újra elhittem, hogy mindent halál komolyan gondolt. Mielőtt elértem volna ahhoz, ami pár napja elrontott mindent, megállított.

-Oké, értem, nagyon imádod Őt. Látom, hogy szerelmes vagy, de egyet árulj el! Lefeküdtetek már? – a kanapéba süppedve kaján fény csillant a szemében.

-Ööööö – fülig vörösödtem, mikor eljutott az agyamig a kérdés – Ez eléggé kínos nekem – húztam a szám, de nem törődött vele.

-Szóval csináltátok! Jó az ágyban? Ezt mindig tudni akartam! – a gyerekesen makacs Marcus előbújt belőle. Inkább válaszoltam, mert különben hetekig nálam marad, amíg el nem mondom, amit tudni akar.

-Hát ahhoz képest, hogy kezdő a pasikkal, nem rossz. Nem a legjobb, de amikor olyanra fordulnak a dolgok, mindig feltalálja magát – magam is éreztem a kiéhezett hangsúlyomat, így nem volt meglepetés, hogy Marcus nevetni kezdett.

-Csak nem ki vagy éhezve?

-Csak két napja nem találkoztunk! Nem vagyok kiéhezve! – tiltakoztam – Ráadásul még haragszom is rá, szóval nem akarom Őt a közelemben.

- Mit csinált? – mi is lenne velem ilyen védelmezés-mániás barátok nélkül. Szinte kihallottam a hangjából, hogy azt ordítaná legszívesebben, hogy széttépi, ha bármit tett velem.

-Semmi különöset, kicsit talán fel is fújtam a dolgot. De most ne beszéljünk erről – sóhajtottam kínomban. Ezek után beszélgettünk mindenféléről, egészen hajnali egyig, mikor is elszundítottunk a kanapén.

*

Arra keltünk, hogy valaki dörömböl az ajtón. Sejtelmem sem volt ki lehet az, így nem kapkodtam el semmit. Megnéztem az időt a telefonomon, és felszisszentem, amikor megláttam a kijelzőn, hogy egy óra is elmúlt már. Marcuson feküdtem, aki félig a kanapén, félig a földön aludt. Óvatosan lemásztam Róla, és az ajtóhoz lopakodtam. Útközben egy fali tükörben megigazítottam egy kicsit a hajamat, bár nem sokat javított a helyzetemen. Álmosan nyitottam ki az ajtót, és nem kicsit lepődtem meg, mikor Louis egy csokor virággal és egy tálca sütivel állt az ajtómban.

-Szia – nyögtem ki fáradt, de meglepett hangon. Louis nem tudta hova rakni az állapotomat, és aggódó pillantással mért végig. Mondani akart valamit, már nyitotta s a száját, de végül meggondolta magát és csak pár másodperc után kezdett el beszélni.

-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled minden hülyeségért, amit csináltam. Nem volt helyes, hogy nem álltam ki melletted, Jess és Harry pártját fogtam a tiéd helyett, utasítgattalak, és minden mást is nagyon sajnálok! Kérlek, bocsájts meg nekem, nem akartalak megbántani! Sosem tenném! Csak kérlek, én nem... én nem bírom nélküled! – olyan gyorsan hadart, hogy alig értettem, amit mond. Mire a mondandója végére ért, már fel is idegesítette magát. Arra vártam, mikor csapja földhöz a kezében lévő cuccokat. Lenéztem a földre, és erősen koncentráltam, hogy ne nevessem el magamat. Megszólalnia sem kellett volna, nekem már az elég bocsánatkérés volt, hogy eljött ide. Igaz, hogy még nem teljesen ébredtem fel, de azért annyira fel tudtam fogni a dolgokat, hogy átgondolta mit csinált, és ez mennyire megbántott engem. Hiszen akkor érdemes a bocsánatkérés, ha tényleg komolyan gondolják. Louis pedig nem jött volna el, ha nem gondolta volna komolyan. Plusz, Marcusnak tegnap igaza volt, és eléggé ki vagyok éhezve. Eddig még csak egyszer feküdtünk le, és azt hiszem egy kis kibékülős szex tökéletes lesz a vágyai kielégítésére. Kétlem, hogy Lou ellene lenne az ötletemnek.

-Na, mit mondasz? – kérdezte megtörve a csendet, amit a lassú reakció időm okozott.

- Megbocsájtok, csak ne hadarj tovább! – nyomtam egy puszit az arcára és elvettem tőle az ajándékait. Liliomot hozott nekem, ami a kedvenc virágom. 100% - ig biztos vagyok benne, hogy Jess mondta el neki. Elindultam a konyha felé, hogy kerítsek egy vázát, és elrakjam a sütit. Tudván, hogy Louis követni fog, kicsit megriszáltam a csípőmet. Vigyorogtam a tényre, hogy biztosan megbámulta a hátsómat. Ismertem már eléggé ahhoz, hogy tudjam mennyire felspannolja Lout, amikor kacérkodom vele. A konyhában elintéztem a dolgaimat, majd mikor megfordultam, Louis a falnak dőlve nézte, mit csinálok. Mosolyogva hozzáléptem, és a nyakába kapaszkodtam. Alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat, mikor megláttam frissen borotvált arcát. P

ár nappal ezelőtt nem élvezhettem ki a bűnös vágyaimat a dühöm miatt. De most kifogom. Végig simítottam a puha bőrén, egészen a hajáig, amibe finoman beletúrtam, és közelebb húztam magamhoz. Éreztem a tenyerét a derekamra simulni, s ahogy egyre lejjebb csúszott a keze az oldalamon, annál erősebben nyomódtak az ujjai a bőrömbe. Engedtem az akaratának, amit ezzel a cselekedetével akart érvényesíteni, és olyan közel simultam hozzá, amennyire csak tudtam. Szép lassan lehajtotta a fejét, ezzel pont megdőlt a hajának az egyensúlya és előre omlott, ezzel eltakarva oldalról a fényeket. Ajkait az enyémekhez nyomta és lassan ízlelgetni kezdte őket. Még közelebb férkőztem hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Ő sem állt meg a mozgásában. A száján kívül a tenyerét is elmozdította, méghozzá a fenekemre simította, és nem túl finoman megmarkolta. Ettől belőlem kiszaladt egy morgás-szerű hang. Mikor már majdnem teljesen megadtam magam ott helyben, a konyhában, valaki hangosan megköszörülte a torkát. Elrebbentünk egymástól, és elvörösödve néztem Marcusra, aki sokatmondóan mosolygott ránk.

-Bocsi a zavarásért, de felkeltem és nem voltál sehol. Gondoltam megkereslek, de úgy látom várhattam volna...

-Nem, nem, izé...  Szóval ömmm... Marcus, Ő a barátom Louis – zavartan mosolyogtam a mellettem álló fiúra, akinek megváltoztak a vonásai. Marcus kinyújtotta felé a kezét.

-Marcus Butler – Louis megragadta és erősen megrázta a felé nyújtott jobbot.

-Louis Tomlinson – mondta eddig számomra ismeretlen hanghordozással. Csak nem... mérges? Az arcára pillantva láttam, ahogy méregeti Marcust. Nem is csodálkozom, hiszen frissen kelt haja volt, ami hasonlított a frissen dugott hajára. Óriási vigyor kerekedett az arcomra, amit gyorsan el is rejtettem. Louis féltékeny. Ezt még ki is használhatom. Amikor Marcus felajánlotta, hogy haza megy, én marasztaltam. Megdolgoztatom Louist azért a békülésért.